Villanyszerelőből lett várkapitány
Papp Imrével egy négycsillagos welness-szálloda medencéjének a partján beszélgetünk. A hotel a család tulajdonában van, csakúgy, mint a vár tövében lévő csárda, a múzeum, a lovagi aréna, a lovarda, valamint egy környékbeli biofarm. A família kezében lévő ingatlanvagyon nagyjából kétmilliárd forintot ér, továbbá övék a sümegi vár 2012-ig szóló üzemeltetési joga. Hogyan lett az egykori sümegi büfésből gazdag vállalkozó?
- Amikor a feleségemmel 1972-ben nászúton voltunk egy hévízi szakszervezeti üdülőben, megismerkedtünk egy idősebb pedagógus házaspárral - meséli Papp Imre. - Sokat beszélgettünk, aztán a búcsúzáskor a férj azt mondta nekünk: maguk ketten, így együtt, sokra viszik majd az életben. Azóta ezerszer eszembe jutott ez a mondat.
Az 57 éves Papp Imre egy sümegi villanyszerelő legidősebb gyermeke, akinek később öt testvére született. Mindegyikük más-más szakmát tanult - Imre az édesapját követve villanyszerelő lett.
- Szegények voltunk, apám rengeteget dolgozott, és már általános iskolás koromban rendszeresen elvitt magával, hogy segítsek neki - mondja Papp Imre. - A szüleink azt nevelték belénk, hogy csak tisztességes munkával lehet tisztességes pénzt keresni. Azt is megértették velünk, hogy a hat testvér együtt sokkal többre lehet képes, mint külön-külön.
- Amíg egy-egy testvér meg nem házasodott, addig mindegyikük teljes egészében hazaadta a keresetét - szól közbe László, Papp Imre öccse. - A pénzt a szüleink osztották szét, és ha valaki például építkezett, akkor jóval többet kapott a többieknél. Mégsem voltunk féltékenyek egymásra, hiszen tudtuk, hogy mindenki visszakapja majd a segítséget a testvéreitől.
A hat Papp testvér közül egyedül Imre próbált szerencsét Sümegen kívül: húsz éven át Budapesten élt, ahol kezdetben a Villanyszerelő-ipari Vállalatnál dolgozott, majd technikusnak, később üzemmérnöknek tanult, végül az egykori Buda Penta Hotel műszaki igazgatóhelyettese lett.
- Ott ismerkedtem meg az idegenforgalom alapjaival - mondja Papp Imre. - Idővel feltűnt, hogy amíg a hotel műszaki dolgozói Zsigulival meg Skodával járnak, addig a vendéglátással foglalkozó kollégák már a nyolcvanas években is Mercedesszel furikáztak. Akkor határoztam el, hogy váltani fogok. Sokáig gondolkodtam azon, hogy hol vágjak bele a dologba, aztán bevillant, hogy büfét nyitok odahaza, a sümegi várban.
A későbbi sikerek fényében talán egyértelműnek tűnik az akkori döntés, pedig ez 1986-ban nem volt más, mint ugrás a sötétbe. Papp úr a magyar-ének szakos tanár feleségével és három kiskorú gyermekével viszszaköltözött Veszprém megyei szülővárosába.
- Akkortájt a sümegi vár katasztrofális állapotban volt - folytatja Papp Imre. Mivel azt akartuk, hogy a turista bejöj-jön, vásároljon valamit a büfében, és közben ne essen a fejére egy féltégla, kénytelenek voltunk saját magunk nekilátni a vár takarításának, a lépcsők kijavításának, a falak megerősítésének. A nyolcvanas évek második felében a vár karbantartási munkái kovácsolták össze igazán a Papp családot, hiszen minden testvérem kivette a részét a várfelújításból.
Az igazi fordulat 1992-ben következett, amikor a várat kezelő sümegi önkormányzat húsz évre szóló hasznosítási szerződést kötött Papp Imrével. Ennek értelmében Pappék vállalták, hogy bérleti díjat fizetnek a városnak, helyreállítják a várat, kiállításokat és idegenforgalmi programokat szerveznek, cserébe őket illetik az üzemeltetésből származó bevé-telek. Ezenkívül Papp Imre "megajándékozta magát" a várkapitányi címmel.
- Hosszú családi kupaktanács következett, amelynek eredményeként 200 millió forintos kölcsönt vettünk fel, hogy felgyorsítsuk a vár felújítását - mondja a várkapitány. - Innen kezdve saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy milyen szolgáltatásokat keresnek a turisták, ezért bevételeinkből újabb és újabb beruházásokat kellett indítanunk. A látogatók enni-inni, aludni, lovagolni, lovaskocsikázni szerettek volna, úgyhogy a vár tövében másfél évtized alatt megépítettük a csárdát, a lovardát, a lovagi arénát, az ősztől tavaszig használatos fedett lovagtermet, a múzeumot, a panziót, majd a welness-szállót. Jelenleg évente csaknem százezer vendég keresi fel a várat és az egyes létesítményeinket. Ez a forgalom a garanciája annak, hogy bevételeinkből visszafizethessük a kölcsönöket, miután a fejlesztéseket bankhitelekből finanszíroztuk.
Miként vélekednek a sümegiek várkapitányukról? A főutcán megszólított helyiek kivétel nélkül ismerték Pappékat. Általános vélemény, hogy Pappéknak az elmúlt másfél évtizedben sikerült visszahelyezniük Sümeget a hazai idegenforgalom térképére. Sokan annak örülnek a legjobban, hogy az egykori büfés ma már százhúsz embernek ad helyben munkát. Több sümegi is azt mondta: ismernek olyanokat, akik irigylik a Papp família látványos "felfutását". Az általunk megkérdezettek egyetértettek abban, hogy a sikertörténet a kemény munkával és a példátlan családi összefogással magyarázható.
Tény: a "várbirtokon" lévő létesítményeket tulajdonló és üzemeltető kft. a Papp család tíz tagjának kezében van, a cég különböző területein pedig a tágabb família huszonhat tagja dolgozik alkalmazottként. Papp Imre többdiplomás, nyelveket beszélő gyermekei szintén a vállalkozásnál találtak munkát: az apja mellett tevékenykedő ifjabb Papp Imre néhány éven belül átveheti a cég irányítását, Krisztina értékesítési igazgatóként, Angelika pedig a welness- és a lovas részleg vezetőjeként dolgozik.
- A családtagok közreműködése komoly megtakarítást jelent, hiszen a különböző fejlesztések során a tervezést, a bonyolítást, sőt a kivitelezés nagy részét is a rokonság végzi, ami számításaim szerint nagyjából megfelezi az adott beruházás költségeit - állítja Papp Imre.
Miközben beszélgetünk, lassan körénk gyűlik a család több tagja is. Váratlanul feltámad a szél, és hirtelen feldönti a kerti étterem egyik napernyőjét. Mielőtt a személyzet tagjai közül bárki megmozdulhatna, Papp úr öccse, fia, valamint az egyik veje egyszerre rohannak oda az ernyőhöz, hogy felállítsák.
Papp Imre nem szól semmit. Csak nézi a családtagjait, és mosolyog.