Nem fenékig Eiffel
A tódítás jóízűnek hatott. Elterjedt. A Margit hidat - "mintha a Dunán keresztbe fektetett Eiffel-torony volna" - mégsem Eiffelék építették. Az ugyancsak párizsi SBC iroda szerkesztette. Ernest Alexandre Goüin (1815-1885) tervezte Alexandre Gustave Eiffel (1832-1923) helyett. A tévhír tartósabb a tényeknél. Ízletesebb az igazságnál. Senki le nem moshatja Eiffelt a Margit hídról.
A Margit híd nem, de a szegedi árvíz után épített Tisza híd az ő munkája, valamint a párizsi Eiffel-stúdiónak a Nyugati pályaudvar elkészítéséhez is volt némi köze. Meglehet, az Eiffel & Tsa. iroda végezte a tervezést, a csarnokot mégsem maga Eiffel tervezte. W. Auguste de Serres építészmérnöknek, az Osztrák Államvasút Társaság megbízottjának terveit használták fel a végső kivitelezéskor. Eiffel nem járt Pesten. (Budán sem.) Eiffel nem tervezte a Nyugati pályaudvart. Most már mindegy: ez is a nyakán marad. A vonatcsarnok pompás példája az 1800-as évek utolsó évtizedeiben modernnek számító, vasszerkezetet alkalmazó építészetnek. Az 1874-1877-es átadáskor az új pályaudvar 6153 négyzetméteres, közel 25 méter magas csarnokával és különböző melléképületeivel korának ötödik legnagyobb pályaudvara lett a világon.
1962-ben egy beérkező vonat kidöntötte a vágányzáró bakot. Kirontott a körútra. Atavisztikus rohammal. Át akart futni a Jókai utcába, onnan indult a Vácra óránként 7 kilométeres sebességgel vágtató vasút indóháza. A vasutat már 1860-ban kitelepíteni tervezték a város központjából. Akkor kanyarította ide a városrendezés a Nagykörutat. A tervbe vett főútvonal kettészelte volna a főállomás-épületet. De Serres mérnöké volt a Kolumbusz-tojása megoldás: helyén marad a vasút. Nem nyújtózhatott el a Jókai - akkor Gyár - utcai végállomásig. Odébb kászálódtak a sínek. A pályaudvar a körút túloldalára került. 1930-ban összekötötték volna a Déli és a Nyugati pályaudvart. A Duna alatti alagúttal. A Nyugati túlélte a nyakatekert ötletet. Máig a város közepén díszeleg. A gyors-fasírozott McDonald's építészetileg legmutatósabb boltja olajszaglik oldalában. Magas színvonalú, fehérabroszos pályaudvari resti működött a helyén. A Démusz vendéglő. Tulajdonosa Démusz János, Németh László író apósa volt. (Előkelőbb műemlékben a moszkvai Arbaton XVIII. századi bojárházba - vis-á-vis Puskin-ház - vette be magát a zsemlébe töltött amerikai húspogácsa.)
Kívül két kupola strázsálja a Nyugati vasvázas üvegcsarnok homlokzatát. Jobbra nyílott belőle az ötvenes években zenés-műsoros éjszakai bár. A pincében asztalok. Később belső bejárattal illemhelyek. Még későbben diszkó. Átalakították kívülről nyíló hosszan üzemelő vegyes bolttá. Farigcsálták az épületet. Falakat bontottak, áttöréseket nyitottak, újra befalaztak. Amint meglát valaki egy jól funkcionáló épületet: átépítési rohama támad.
Eiffel vagy sem, Eiffeltől való vagy Auguste de Serres tervezte: a pályaudvar szép. Szép használatban. Szép használaton kívül. Szép műtárgyként. És jólesik, hogy a városban. Lehet, hogy elszállítják a helyéről, hogy jusson elég tér aktagyártásra, asztal köré nehezedő tanakodásokra-tanácskozásokra. Tolhatják bárhová, csak el ne tolják. Ne bontsák meg. Ne alakítsák át. Ne akarják modernné tenni. Ne akarják kijavítani!
