Rubens és Négyujjú Franky nyomában
Az élet láthatóan Guy Ritchie mozija nyomában kullog: nemrég 21 millió euró (5,2 milliárd forint) értékben zsákmányoltak köveket a flamand nagyvárosban.
Megijedni ezzel együtt kár, messze nem a félmilliós Antwerpenben a legrosszabb a közbiztonság a belga városok közül. Sőt Flandria ilyen szempontból inkább nyugodtnak tekinthető. Ezért ajánlható a Brüsszeltől alig 45 percre fekvő Antwerpen akár félnapos kirándulásra - még ha Flandria ékszerdobozaival, Bruges-zsel (Brugge), Genttel sokak szerint nem is vetekszik. Ennek magyarázata történelmében van. A XVI. században a város a világgazdaság abszolút központja volt, mai megfelelője talán New York lehet. Antwerpené (Rotterdam után) ma is Európa második, a világ negyedik legforgalmasabb kikötője. Ebből következően az idelátogató egy pezsgő, minden provincialitástól mentes, ám mégis emberi léptékű gazdasági központtal találkozik. Itt láthatja például a Boerentorent, a Paraszttornyot, Európa első, a '30-as években épült felhőkarcolóját. (Antwerpen ekkoriban még jobban őrizte régi fényét: 1920-ban nyári olimpiát rendezett! Az épület ma valójában a KBC bank székháza.) Csicsás kontrasztja a Halászbástyára hajazó "A Kő" (Het Steen) a Schelde partján.
A Boerentorennál is magasabb, 122 méteres tornyának köszönhetően az egész Németalföld legnagyobb katedrálisa a Miasszonyunk-székesegyház, amelyben Rubens több munkája, köztük a világhíres A kereszt felállítása triptichon is látható. A Mester, a legnagyobb flamand festő nem itt született ugyan, de ideje nagy részét a városban töltötte - lakóháza, a Rubenshuis ma múzeum, megnézhetjük naponta 10 és 5 óra között (museum.antwerpen.be/rubens huis/). Itt is halt meg: sírját a Szent Jakab-templomban láthatjuk, ha pedig további munkáira vagyunk kíváncsiak, irány a Királyi Szépművészeti Múzeum!
Antwerpenben a többi flamand városhoz képest nagyobb kontrasztokra figyelhet fel a turista. A Piactér tipikus németalföldi alakzat a városházával, a régi céhes épületekkel, s úgy érezzük: bárhol lehetnénk most Flandriában vagy Hollandiában. De ha a Schelde partján csatangolunk, a pályaudvar környékén nézelődünk, vagy a centrumból kifelé merészkedünk, szegénynegyedekre, jellegzetesen bevándorlók lakta környékekre bukkanunk - ezek inkább a szociotúrára is kíváncsi látogatóknak ajánlottak. Egyáltalán nem hivalkodó környéken, a pályaudvarhoz igen közel él a város mintegy 25 ezres ultraortodox zsidó közössége, főleg psevorszki, belzi, szatmári haszidok. Ügyet sem vetnek a turistára, a fényképezőgépeket rég megszokták. A külvilágot minél jobban figyelmen kívül hagyva igyekeznek élni a vallási parancsolatok és népes családjuk által alaposan behatárolt életüket. Eredetileg a négyszáz évvel ezelőtti, páratlan konjunktúrával együtt járó vallási türelem csábította őket ide. A szeleburdi pajeszos gyerekeire jiddisül rákiabáló, közben babakocsit toló apa láttán ma viszont Kelet-Európa múltja elevenedik meg. Az ultraortodox zsidókon keresztül jutunk vissza Négyujjú Frankyhez: ha sem zsákmányolni, sem költekezni nem nagyon akarunk, akkor is érdemes bekukkantani néhány boltba, felfedezni ezt az Európában egyedülálló világot (www.diamondland.be). A világ csiszolatlan gyémánttömegének 85 százaléka, a csiszoltnak a fele itt, a négy antwerpeni tőzsdén cserél gazdát. Az utóbbi évek fejleménye: indiai és örmény kereskedők nyernek teret a gyémántüzletben.
