Vasfüggönytúrán a nemzeti parkban
Miként Aggteleknek a foltos szalamandra, a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak a havasi cincér vált a címerállatává. Az öregebb erdőkben gazdag területen ugyanis gyakran találkozhatunk korhadt fákon ezzel a rovarral. Ezért is választották a terület szimbólumává - magyarázza dr. Jankainé Németh Szilvia, aki a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őreként először is az esztergomi bemutatóközpontjuk programjait ajánlja.
Esztergom kertvárosában, a Strázsa-hegyen kialakított létesítményükben madarászokkal indulnak különböző felfedezőutakra, botanikai túrákat tesznek a tanösvényeiken, és vadismereti, gyógynövény-ismereti sétákra invitálnak gyermeket, felnőttet egyaránt. A vezetőikkel olyan védett területekre is eljuthatunk, amelyeket nem is olyan rég még katonai bázisokként tartottak nyilván. Az úgynevezett "vasfüggöny-túrákon" egykori katonai lőtér épségben maradt bunkereibe, lőállásaiba, tankbeállóiba is eljuthatunk egy kiadós gyalogtúra végén. A Kis-Strázsa-hegy fokozottan védett növényfajait bemutató séták, az oktatóközpontjuk melletti tónál a turisták által is végezhető vízbiológiai vizsgálatok, vagy az éjszakai vadlestúrák - főleg a gyerekeket - elkötelezett természetvédőkké tudják tenni - mondja dr. Jankainé Németh Szilvia, aki már a május 12-re tervezett nyílt családi napjukat szervezi, amelyet a Madarak és fák napja alkalmából tartanak majd az oktatóbázisukon. Itt egyebek közt madárgyűrűzési bemutatóra is invitálnak.
A Börzsönyben a Szokolya határában lévő, a magashegyi túrák kiindulópontjaként is használt királyréti turistaházukat erdei iskolák szervezői is mind gyakrabban látogatják ilyenkor. A faluban ugyanis több étterem közül is választhatnak a turisták, és a hely valóban remek bázis mind a börzsönyi, mind pedig az Ipoly menti túrákra.
A nemzeti park területén a gazdag növény- és állatvilág mellett a turistát is nagy kincsnek tekintik. Persze csak akkor, ha bizonyos szabályokat betartanak, hisz fokozottan védett területen járunk, és valódi növényritkaságokat tehetünk itt tönkre akár csak figyelmetlenségből is.
A nemzeti park Sas-hegyi bemutatóhelye, a Pál-völgyi- vagy a Szemlő-hegyi-barlang, a Kis- és a Nagyszénás immár több mint tíz éve Európa Diplomával elismert gazdag őshonos növényvilága, a pilisi bioszféra-rezervátum. A pilisszentiváni látogatóközponttal mindez igazán megérdemli a sétákat. A Börzsöny pedig kisvasútjaival és az azokhoz kapcsolódó kirándulásokkal kínál megunhatatlan kalandokat.
A Duna és a hegyek kapcsolatának legszebb példája a Dunakanyar, mely a folyó Börzsöny és a Visegrádi-hegység közötti, több ezer éve lezajlott áttörésének helyszíne, amelynek a tájképileg egyedülálló megjelenését a partot szegélyező galériaerdők adják.
A Duna és az Ipoly halgazdagsága, az erdők vadbősége már a kőkori ember számára is vonzóvá tette a Dunakanyar környékét. A Börzsönyben főleg a folyóvölgyekben, míg a pilisi oldalon számtalan barlangban találták meg a kőkorszaki ember nyomait. A pilisszántói kőfülke, a kesztölci Legény- és Leány-barlang, a pilisszentléleki Bivak-barlang mind megőrizte a jégkorszak emberének eszközeit, zsákmányállatainak csontját. A késő bronzkorból származó földvárak maradványait pedig mindkét hegység belsejében megtalálhatjuk, egyebek közt Árpádvár, Jelenc-hegy, Rustok-hegy, Godó-vár, Pogányvár révén.
