A dervis görbe utcája
Mindazok, akik idetévednek, itt érezhetnek még valamit a régi Budából. Talán ilyen lenne a Tabán, ha megmarad. Bár amúgy a Gül baba utcának a romantikáján kívül semmi köze a Tabánhoz. Zilahy Lajos regénybe szőtte, s később a Halálos tavasz filmváltozatában is feltűnt. Karády Katalin sétált macskakövein. Majd ideálmodták a Budai cukrászda című filmet. Jöttek aztán riporterek. Egyikük, Pálmai Jenő Budapest legmeredekebb utcájának nevezte. Fizikailag és társadalmilag egyaránt: fent, a Rózsadombon a kegyelmesek villáival, lent a festői nyomortanyákkal. A riporter megörökítette Kardos bácsi kocsmáját is, amelyben csak nők tanyáztak, mégis ki volt írva, hogy káromkodni tilos. Ruffy Péter 1957-ben sétált erre: nézelődött és mesélt. Tiszteletét tette a 26. szám alatt Pippig Vilmos betűöntő és litográfus műhelyében, kinek már a dédapja is itt öntötte az ólomábécét. S megemlítette, hogy az utca felső végén a zene és a költészet őrködik egymással szemközt, Ránki György és Illyés Gyula személyében. A zeneszerzőnek azóta emléktáblát állítottak a legutolsó házon, egykori szobája ablaka alatt. Családja ma is itt lakik, de vele szemben nem látom, hogy Ilylyésre emlékeztetne valami. Ránkiék azt mondják, nem is itt, hanem kicsit arrébb, már a Vérhalom utcában volt a háza. A velük szemben álló, sarokerkélyes épület: a legendás Bárczy polgármesteré volt.
Az utcában lassan több az új, mint a régi ház. Kockaköveit mintha a lecsorgó esők rendezték volna bolondos sorokba. Még a házak számozása is elcsúszott, sehogy sem paszszol. Az egyik oldalon elfér harmincnégy telek, a másikon csak huszonöt. És a számtáblák is mennyifélék! Régi öntvények, melyeken még kötőjellel írják az utcanevet. Pippigék ajtaján pedig, mely mögött már nem ők laknak, még megvan a régi zománctábla, rajta egybeírva áll Gülbaba neve.
Az 5-ös szám alatti házról a tulajdonos úgy tudja, még a török időkből való. Ám a műemlék-irodalom szerint alig múlt kétszáz éves. Régi nagy kapuját befalazták, s abban csak egy kisebb ajtót hagytak. Igen régi lehet a 7-9-es is, melyet egy földszintes és egy emeletes házból toldottak öszsze. Van benne valami balkánias. A 15-ös ház pedig már alig áll. Rozsdás ablakrácsok mögül néznek ki homályos ablakai. Kapualját betonnal kellett megerősíteni. A csatorna lóg, a tető mintha elszállni készülne.
Vele majdnem szemben egy szűk, sikátorszerű lépcső indul Gül baba türbéje felé. De az utca felső végétől is pár lépéssel elérhetjük a dervis sírját, az iszlám napkelet legnyugatibb zarándokhelyét. Az 1998-as felújítás óta példásan szép a türbe környezete. Oszlopsoros kerengő veszi körül a nyolcszögletű kis építményt. A kerengőben törökcsempés díszkút, a kertben nagy cserepekben rózsák. Sajnos, a fagy néhány oszlopot már szétfeszített. A sírkápolna belseje puritán. Közepén fekszik zöld lepellel letakarva, fejénél díszes dervissüveggel az 1541-ben, Buda elfoglalásának örömünnepén meghalt szent ember. Csontjait, amenynyire lehetett, 1915-ben azonosították. Koporsóját szőnyegek veszik körül. A vendégkönyvben hosszú beírásokat találunk, majdnem mindet törökül. A falba karcolva német nevek a legutóbbi világháborúból.
A türbe kertjébe nem ér fel a város zaja, füstje. Innen a Rózsadomb teraszáról csak csodás panorámáját kínálja Budapest. Pedig az előbb még lenn álltunk a Margit körúti szmogban, s csak annyi történt, hogy fölsétáltunk a Gül baba utcán.
