Bankigazgató a gyógyvízben

A képeslap az igazi országimázs: a postai gyakorlaton alapuló becslések szerint évente mintegy 2,2 millió külföldi turista adja általa tudtára családjának, barátainak és egyéb ismerőseinek, hogy milyen pazar helyen járt, és mivel töltötte az időt. (Ez naponta körülbelül 8-10 ezer képeslapot jelent.)

Így van ez a világon mindenhol, nemcsak a nagyvárosok, de kisebb üdülőhelyek is nagy tételben terjesztik az ízlésestől a giccsesig terjedő kínálatot. Lapunk végigjárta a kedvelt belvárosi sétálóutcákat, hogy felmérje a budapesti felhozatalt.

Az első örömteli meglepetés, hogy a nemzetközi trendhez képest a magyar képeslap viszonylag olcsó: már nyolcvan forintért beszerezhető egy vállalható darab. De ha valaki széles vásznú verzióra vagy ne adj' isten valamilyen mívesebb darabra vágyakozik, akár 200-250 forintos kiadással is számolhat. Mindenesetre az átlagár bőven alatta van például a párizsi egyeurós alapárnak.

Az már más kérdés, hogy mit is kapunk a pénzünkért. Gondban lennék, ha tényleg komoly vásárlási szándék húzódna meg az amúgy őszinte érdeklődésem mögött: a kínálatot az anno-, illetve a retro-lapok határozzák meg. Előbbiek között van ugyan egy-két szemrevaló darab, de nem hiszem, hogy egy turistának a lebombázott Erzsébet, az elbontott Kossuth híd vagy egy május elsejei lufis felvonulás sokat mondana - hacsak nem várostörténész. A delikát felvételek kedvelői vehetnek maguknak akár kövér bankigazgatót is, amint a Széchenyi fürdő vízében áztatja esztétikusnak épp nem mondható testét.

Súlyosabb a helyzet a retrohangulatú lapoknál, hiszen ezek közül nem egy tíz-tizenöt évvel ezelőtt készült fotók montázsa: mi másért lenne egy képeslap ékessége, mondjuk, a Budapest körszálló vagy a Clark Ádám téren már többször átszervezett körforgalom.

Ez az igazi országimázs
Ez az igazi országimázs

Egy-két szemfüles árus gondolt a nemzeti érzelmű vásárlórétegre is, ezért legalább tízfajta Nagy-Magyarország-képeslap közül választhatunk vérmérséklettől függően. Nekem személy szerint a szétszabdalt hatású, az elvesztett területeket vérvörössel kiemelő verzió nyerte el a tetszésemet.

Világszerte nagy kultúrája van a pikáns és a szellemes képeslapoknak: Budapesten is nagy a választék, bár őszinte sajnálatomra kiment a divatból a leguniverzálisabb darab, a Budapest by Night. Pedig ennél egyszerűbb nem is létezik. A szimpla fekete lapon elhelyezett felirat olcsó és praktikus, sőt tömeggyártásra is be lehet rendezkedni, különösen, hogy a Budapest szó bármi mással behelyettesíthető.

Lehet kapni viszont a Budapest by Night alternatív verzióját, férfi és női kiszerelésben egyaránt. Előbbi egy kidolgozott felsőtesttel megtámogatott bicepsz, háttérben a Lánchíddal és a Vár festői tornyaival. Utóbbin a Parlament díszeleg, már amennyi látszik belőle a terebélyes női hátsó mögött. Ebből van extra verzió is, amelyen egy cső paprika - mint fallikus szimbólum - ágaskodik a tangabugyi felé. A citromdíjat viszont az a darab viszi el, amelyről még a látképet is lespórolták: kézzel ráskiccelték a Lánchidat, de csak óvatosan, hogy a három női kebelcsoda ne szenvedjen kárt.

A vicces lapok kínálata itt ki is merül, viszont hiányoznak a külföldön igen kedvelt, füves, illetve egyéb drogos témák. Csupán egy darab "Very Drunk in Budapest" homálylátképet kínáltak, de ez ugyebár az alkoholos hatásra utal. Akit pedig esetleg nem a városi témák érdekelnek, nyugodt szívvel tallózhat a Puszta kollekcióból: bő gatyás fiúk és szürke marhák is szerepelnek a kínálatban. A nemes egyszerűséget kedvelők pedig vegyék meg a Goulasch feliratú, narancssárga főzettel teli bográcsot büszkén bemutató lapot. Lehet, hogy hiányzik belőle az a bizonyos paprika?

Top cikkek