Sziklamászók a Nagy Falon
A Lillafüredre vezető hegyi út két oldalán található, harminc méternél is magasabb Kis Fal és Nagy Fal külföldi hegymászók körében is egyre ismertebb. Nemrégen például belga sportolók heteket töltöttek itt, mialatt az egyik szikla tetején felállított sátorban laktak. Ma már az a ritka, ha napsütéses időben üres a szikla és senki nem kapaszkodik felfelé az oldalán.
A hámori Kis Fal Magyarország alighanem legtöbbet mászott és legjobban kiépített sziklafala. A kiépítettség alatt persze nem korlátot és felvonót kell érteni, hanem néhány rozsdamentes acélból készült karikát, amelyeket Hímer József, a Hámori Szikla és Jégmászó Sportegyesület elnöke helyezett el a megfelelő helyeken. A kívülállók számára ezeket az állandó fix pontokat meglátni sem egyszerű, a sziklamászók viszont úgy tekintenek rájuk, mint komoly infrastruktúrára. A két hámori sziklán összesen száz út vezet fel a tetőre, ezek között kifejezetten nehéz és könnyebben teljesíthetők egyaránt akadnak. A sziklafalon vezető utaknak neve is van: mindegyiket az nevezte el, aki először végigjutott rajtuk. A Kis Falon kijárt mászóvonalakat ismertető térképen így megtaláljuk a Normál út, a Gerinces, a Véres ujjak, vagy éppenséggel a Két nap az élet elnevezésű "ösvényeket".
Harminchárom év telt el azóta, hogy a hámori sziklákat első alkalommal megmászták. Hímer József akkori kisdiák szinte földbe gyökerezett lábbal nézte végig, hogy egy fiatalember és egy lány felfelé kapaszkodik a sziklafalon. Jó négy órába telt, amíg felértek a tetőre. A lenyűgözött fiú aznap nem ment iskolába, áhítattal várta a két hegymászót a szikla tövében, hogy megkérdezze tőlük: hol lehet ezt megtanulni. Azt a választ kapta, hogy az egyetemen van egy alpesi hegymászó egyesület.
A következő években Hímer József mászni tanult. Szülei nem örültek választásának: a házból kilépve sokszor aggódva pillantották meg a gyereket, amint a fehér sziklán kapaszkodik messze a háztetők fölött. Mire végzett, szobafestő lett, ügyesebben mozgott a sziklán, mint társai a létrán. Ipari alpinistaként kezdett dolgozni, kéményeken, magas épületek falain kötélen lógva kereste meg a soron következő hegymászó túra árát. Sokszor járt a svájci Alpokban, járt Japánban, a Pamírban feljutott hétezer méterre is. Kalandjairól azonban nem sokat mesél: szűkszavúan megemlíti például, hogy Svájcban egyszer egy ezerszáz méteres jégfal háromnegyedénél jártak, amikor egy váratlan hóvihar miatt vissza kellett fordulniuk. Két társa azt számolgatta, hogy ha leereszkedés közben mindig a falban maradnak a biztosító jégcsavarok, nem lesz elég a felszerelésük a visszaútra. Ő azonban egy orosz mászó módszerével V alakban jégbe fúrt lyukakon vezette át a kötelet, amit leereszkedés után könnyen kihúzott, így semmit nem kellett a falon hagyni. Máskor egy, a biztosítókötélen lógó, megsérült japán mászót segített le a szikláról.
Kalandjairól, mászásairól azonban valamiért nem szívesen mesél. Szűkszavúsága akkor oldódik, amikor a jégmászás kerül szóba. Jégfallal először huszonöt évesen a Tátrában találkozott, de annyira megtetszett neki, hogy rövid idő után már képzett jégmászóként tartották számon, akit minden évben meghívnak a sportág specialistáinak Franciaországban rendezett találkozójára. Ez utóbbi azért nagy szó, mert az európai hegymászók Magyarországot alföldi országként, afféle lapályként tartják számon, ahol jég legfeljebb az ereszcsatornákon képződik. Ami persze alaptalan előítélet, mert ha kemény hideg van, a lillafüredi vízesés megfagyott vizén máris tizenöt méteres jégfal képződik.
Az első hámori jégmászó versenyt 1997-ben szervezték, az idén februárban már a nyolcadik ilyen találkozót bonyolították. Az esemény fejlődését jelzi, hogy a vízesés helyett immár a hámori Nagy Falon fagyasztanak egy több mint ezerötszáz négyzetméteres jégfalat erre az alkalomra.
A hámori sziklákat 1973 óta másszák rendszeresen. Egy rutinos hegymászó, akinek nem kell keresnie a következő fogást, három-négy perc alatt feljut a tetejére. Akár félórákat is tölthet a hasadékokba kapaszkodva, ha a legnehezebb fokozatú utat választja.
A Hámori Szikla és Jégmászó Sportegyesület hat éve alakult, ma már mintegy ötven aktív hegymászót tömörítő nonprofit szervezet. Amióta létezik, a mások által korábban illegális szemétlerakónak használt sziklák környéke tiszta és rendezett, a falakon pedig kiépített útvonalak várják a mászókat. A szikla által nyújtott élményt sokak számára közkinccsé teszik, az egyesületnél bejelentkező iskolai csoportok ingyen, biztonságos körülmények között próbálhatják ki a mászást. Az elmúlt napokban például hátrányos helyzetű gyermekek töltöttek el egy délelőttöt a hámori Kis Fal kezdőknek való alsó méterein.