Malbork: a keresztesek valódi lovagvára az egykori Poroszországban

Talán nincs is gyerek, aki olvasmányélményei alapján még ne képzelt volna el egy igazi lovagvárat, tornyokkal, bástyákkal, vaskos falakkal.

A magyarság történelme, "zivataros századai" nem hagytak az utókorra igazán épen maradt vagy legalább megfelelően restaurálható várat. A középkori lovagvárak egyik legszebbikét, a német gótika remekét viszont ma is megtekinthetjük az észak-lengyelországi Malborkban. Malbork vára maga a történelem. E történet messze Lengyelországtól, a szentföldi Akkóban (ma egy izraeli város) kezdődött, amikor német keresztes lovagok 1190-ben megalapították a Teuton (Német) Lovagrendet. Eredetileg a keresztes hadjáratok sebesültjeinek ápolására hozták létre, rövidesen azonban - pápai megerősítésre - a pogányság elleni harcra szerveződtek. Még magyar kapcsolataik is voltak, hiszen miután Palesztinából kiűzték őket, és Velencében telepedtek meg, II. András királyunk hazánkba hívta őket a délkeleti határvidék védelmére. Nem igazán váltak be, garázdálkodásaik miatt András kikergette őket. Ezután kerültek Észak-Lengyelországba, Konrád herceg hívására, hogy a pogány poroszokat erőszakkal térítsék Krisztus hitére. A várat 1280 körül kezdték építeni, méghozzá a Német-Lengyel-síkságra oly jellemző anyagból, téglából. A középkori erődítményeket általában kőből vagy földből emelték, ahol lehetett, hegyfokokra, itt azonban valószínűleg a földet gyengének találták, kő pedig nemigen, hegytető meg különösen nem volt a környéken. A vár helye viszont jól védhetőnek tűnt a Nogat folyó (a Visztula egyik mellékfolyója) partján. 1309-ben költözött ide a rend főnöke, Feuchtwenger nagymester, és megalapította a teuton lovagok államát, Marienburgot. Akkortájt készült el a mai belső vár a kápolnával, illetve a lovagok szálláshelyeivel, később az U alaprajzú középső vár, benne a hatalmas lovagterem és a nagymester palotája. Még később újabb falrendszer épült, tornyokkal, bástyákkal, várárkokkal. Az erődítmény körül város is épült, a Nogat folyón pedig élénk kereskedelem zajlott.

Mivel Marienburg veszélyt jelentett a környező államokra, a lengyelek a litvánokkal szövetkezve 1410-ben, a tannenbergi csatában legyőzték a lovagrend csapatait, a nagymester elesett, de a várat csak 1457-ben tudták bevenni. Ez megpecsételte a Német Lovagrend sorsát, visszavonultak Kelet-Poroszországba. Ráadásul Brandenburgi Albert nagymester áttért a lutheránus hitre, ami két részre osztotta a lovagrendet. 1809-ben Napóleon elrendelte a feloszlatását, ezzel egyházi jellege meg is szűnt. A rend mindezek ellenére ma is létezik, elsősorban karitatív tevékenységet lát el.

Marienburg, azaz Malbork azonban élte tovább az életét, lengyel kézen. Fenntartására, felújítására azonban nem volt pénz. 1626-tól három évre svéd kézre került. Új birtokosai kilenc földbástyával próbálták megerősíteni, aztán a lengyelek újból visszavették. 1772-ben az erődítmény ismét gazdát cserélt, ezúttal a poroszok foglalták el. A belső várat átépítették, nem éppen előnyére, középkori jellegét jószerével elvesztette. 1807-ben Napóleon csapatai szállták meg Malborkot, majd kivonulásuk után a poroszok megkezdték a vár helyreállítását a kiváló építész, Conrad Steinbrecht irányításával. A hosszú évtizedeken át tartó restaurálási munkálatok éppen hogy befejeződtek, amikor elérkeztünk a második világháború küszöbére. Magas rangú náci tisztek előszeretettel tartottak a várban fényes estélyeket, fogadásokat. A háború rettenetes pusztítást végzett, a várnak csaknem 80 százaléka súlyosan megrongálódott a német és szovjet csapatok közötti harcokban. Az utolsó náci erők 1945 januárjában hagyták el Malborkot, kincseinek egy részét ők, a maradékot a szovjetek hurcolták el.

A lengyelek a várkomplexum és az óváros tégláinak egy részét elszállították Varsó újjáépítéséhez. Az ötvenes évektől kezdődött meg a máig tartó restaurálási munka, melynek első eredményeként 1961-ben megnyílt a vármúzeum. Malbork vára, mely ma újra régi fényében tündököl, 1997 óta az UNESCO-világörökség része.

Ez volt a teuton lovagok központja
Ez volt a teuton lovagok központja
Top cikkek