A néma szerzetesek nyomában

A Vértesi Natúrparkot természeti és műemléki értékei miatt is fel kell keresni. Hazánk első natúrparkját október végén avatták fel.

Aritka madarak, védett növények mellett várromok, kastélyok, egyedülálló egyházi emlékek várják az M1-es és az M7-es között fekvő hegységbe látogatókat. A változatosság a legfőbb értéke e tájnak, hiszen a Vértes kis kiterjedése - 314 négyzetkilométerről van szó - ellenére is gazdag növény- és állatvilág él erre. A környezetéből meredeken kiemelkedő dolomittömböt szűk szurdokvölgyek teszik változatossá. A Csókakőtől Csákváron át Szárig húzódó hegység déli oldalain sziklagyepek és karsztbokorerdők találhatók, otthont adva számos ritka, esetenként csak itt előforduló élőlénynek - ilyen például a keleti gyertyán és az öves százlábú. Több kipusztulással fenyegetett ritka ragadozó madár él itt - köztük a kerecsensólyom és a parlagi sas.

A madarak azonban nem kedvelik az ember társaságát, ezért nehéz a közelükbe férkőzni. Sokkal könnyebb megcsodálni az építészeti emlékeket, amelyekben különösen gazdag ez a kicsiny hegység. Erre példa a román kori építészetünk egyik legértékesebb emléke a XIII. században épült vértesszent-kereszti apátság. A bencések lakóhelyéből mára romok maradtak, de ma is látszik, hogy az épület egykor fontos szerepet játszott a vidék életében. A virágkor a XIII. század volt, azonban a hanyatlás is hamar eljött. A hódoltság idején elnéptelenedő egyházi épület az 1720-as évekre rommá lett. Ma már csak nyugati záró fala és szentélye áll. Faragott oszlopfőit, csúcsíves ablak- és kapukeret köveit a tatai és a csákvári főúri kastélyokba építették be a nagyurak.

Tizenhét cellaház, főépület, templomtorony, kerítéssel kerített elhanyagolt angolpark - lényegében ennyi a Komárom-Esztergom megyei majki remeteközpont, amely a némasági fogadalmat tett kamalduli rend ősi reguláinak megfelelően barokk stílusban 1733-1769 között épült. Ez az épületegyüttes a hazai egyházi barokk építészet egyik legnagyszerűbb alkotása. Közép-Európa és Magyarország utolsó, egységében megmaradt barokk szerzetesi remetesége. Az épületegyüttest munkásszállóként, de gabonaraktárként is használták. Majk 1959-ben lett műemlék. A csak idegenvezetéssel látogatható építmény Oroszlánytól érhető el a legkönnyebben.

Egyházi épületek mellett várakban is gazdag a vidék. A Vértes déli részén látható a közúti forgalomtól távol eső Csókakő vára. A 228 méter magasságban épült, ma már csak romjait mutató várat három oldalról meredek szakadék védte. Csak nyugatról volt megközelíthető, erről viszont mesterséges árok és felvonóhíd oltalmazta a behatolóktól. Jelentősége a XVIII. századra megszűnt, birtokosai nem törődtek a fenntartással, így az építmény lassan pusztulni kezdett.

Gesztes vára a hegység legjelentékenyebb középkori építménye - akárcsak a többi, ez is a tatárjárás után épült. A török időkben hol a magyarok, hol a hódítók birtokolták. Az állandó hadakozás miatt egyre rosszabb állapotba került építmény sorsát csaknem megpecsételte a főúri döntés, hogy az épület köveit a kamalduli szerzetesek majki rendházának építéséhez elhordhatták. Később Várgesztes épületeibe is sok építőanyag került. 1932-ben turistaház létesült a romok között, három évtizeddel később a menthető részeket helyreállították. A gótikus kapu, a boltozatos pincehelyiségek, a falak egyes szakaszai a nagy elhordás ellenére is megmaradtak. A várban ma 140 férőhelyes turistaszálló működik - ide elsősorban családok, baráti társaságok menjenek, illetve olyanok, akiket nem zavar, hogy vadidegenekkel kell megosztani a szobát. A legkisebb is nyolcszemélyes, a legnagyobba akár 35 ágy is elfér. Étterem is van. A vártól több turistaút is elérhető.

A hegység ugyancsak szépséges része Vitányvár, amely talán a legkisebb erődítmény errefelé, míg a Gerencsérvár megmaradt része valószínűleg a legrégebbi. Egykor Oroszlánkő vára is védte a környéket, mára azonban szinte nyoma sem maradt. Akinek elege van a várakból, nézze meg a móri Láncos-kastélyt, illetve a Lamberg-kastélyt, a csákvári Esterházy-kastélyt. Aki ennél is többre vágyik, az a vérteskozmai népi műemlékegyüttest se hagyja ki. Az ősidőktől lakott hely a XVIII. században elnéptelenedett, ezért bajorokkal töltötték fel a települést. A második világháború után szinte az egész falut kitelepítették. Napjainkra a község gyönyörűen gondozott, virágzó üdülőfalu lett. Mondják, így kell megmenteni egy pusztuló néprajzi mikrokultúrát.

Top cikkek
Top cikkek
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.