A Krka Nemzeti Park valóságos természeti csoda, aki csak teheti, semmiképp se hagyja ki!

Profi vendéglátóink a határon kezünkbe nyomtak egy brosúrát, amely magyarul is tartalmazza a legszükségesebb információkat (a biztonsági öv használatának elmulasztása pl. 500 kuna, a rendőrség telefonszáma 92) és az autópályák térképét. Az út „háztól házig” hét óra volt, két rövid szünettel és két fizető kapuval (Zágrábnál 35, a šibeniki lejárónál 135 kunát fizettünk).

AZ A BIZONYOS ELSŐ BENYOMÁS…

És megint megtörtént a szerelembe esés. Primostenbe behajtva az útról ugyanis néhány pillanatig egyszerre láttuk a két fél- vagy inkább negyedszigetet, azaz a két tengerbe nyúló földdarabot, amelyet egyegy földnyelv köt össze a parttal. Szállásunkat könnyen megtaláltuk – ebben táblák sora segített bennünket –, és nagy sikerünk volt a recepción a horvát alapszavakkal, jólesett, hogy örülnek nekünk.

Azonnal felfedeztük a környéket. A fenyő ligeten keresztül (néhány sötét bundás mókust is odarendeltek a tiszteletünkre, kislányunk legnagyobb örömére) pár lépésre volt a tenger. Nagy örömmel láttuk, hogy a szokásos, sziklás tengerparton kívül vannak fokozatosan mélyülő , apró kavicsos strandok is, ahol fő ként kisgyermekes családok tudták magukat és csemetéiket elfoglalni – kutyástul, macskástul, a szó szoros értelmében.

Primosten két fél- vagy inkább negyedszigetét egy-egy földnyelv köt össze a szárazfölddel –
www.croatia.hr …ÉS AZ ELSŐ ÍZEK

Nem kellett csalódnunk ezen a fronton sem. Sült, főtt, grillezett tengernyi tengeri herkentyű közül válogathattunk, akár egyszerre is a félpanziós ellátás részeként. A szem-szájnak ingere kifejezés új értelmet nyert: a finom ételek mellő l a félsziget templomának tornyában és a naplementében gyönyörködhettünk. Nem aggódtunk az alapanyagok eredete miatt sem, hiszen szinte minden este kikísértük (tekintetünkkel) az öreg halászt a tengerre. A dobogón nálam a grillezett és a rántott tintahal, valamint a frissen készített kagyló végzett. A konobákban megkóstoltuk a cevapcicit és a tonhalsalátát is: a fasírtrudak körettel 16, a saláta 22 kunába került.

Tettünk egy próbát a helyi borral, a rakijával is, de szigorú zsűriként úgy döntöttünk, maradunk Villánynál. A sörökkel viszont a kritikus férfiízlés is elégedett volt, többszöri és jó néhány fajtára kiterjedő tesztet végezve, persze kizárólag tudományos céllal...

És itt kell megemlékeznünk Martinról, a sirályról is, aki valószínű leg minden tengerparti étterem közelében megtalálható. Megvárja, amíg a gyanútlan vendég feláll az asztaltól, és utána ő is fogyaszt – önkiszolgáló jelleggel. Martin az erkélyünket is meglátogatta szőlő lopási céllal, amitől nem kicsit éreztük magunkat  megtisztelve. A helybeliek befogadtak!

A gyönyörű öböl mentén fekvő Makarska Dél-Dalmácia egyik legvonzóbb városa
A HELY SZELLEME

Míg a mi kis szigetparadicsomunk fenyő ligetbe telepített szállodaépületeket, játszótereket, sportpályákat rejtett, a másik földnyelv az igazi dalmát tengerpart minden báját felvonultatta. A parti kávézókon, éttermeken, árusokon túl (belőlük meglepően kevés volt) az út előbb egy hangulatos térre vezetett – rajta egy „szamaragoló” ifjú pár szobrával –, majd a városfalon keresztül az óvárosba jutottunk, ahol minden este fellépés, koncert volt. Első re mégis a fagylaltárust szúrtuk ki, aki fagylaltgombócot (6 kuna/ gombóc) a levegőbe dobálva szórakoztatta-csalta oda a járókelőket. Mi is csapdába estünk...

A girbegurba utcákat az apró kertekben virágzó mediterrán növényeken kívül a helybeliek színesítették, akik, nem törődve a turistahaddal, élték mindennapjaikat: trécseltek, kávéztak nyitott ajtóval, vagy éppen meccset néztek.

TÜNDÉRORSZÁG

Persze megejtettük a „kötelező” köröket is: megnéztük Trogirt, mediterrán városokra jellemző szépségével és elegáns kikötőjével (nem feledkezve meg IV. Béláról) Splitet és a palotát (sajnos tele bazárokkal), a nyugodt kis szigetünk után zsúfoltnak tűnő nagyvárost.

Ám leginkább a Krka Nemzeti Park varázsolt el bennünket. Néhány perces, tériszonyt erősen próbára tevő út után indultunk neki a millió apró vízesés fölött vezető tanösvénynek. A másfél órás séta során többször gondolkodóba estünk, melyik a legszebb szakasz, de aztán feladtuk. A kislányom fogalmazta meg találóan, akinek még friss a János-vitéz élménye: olyan, mint Tündérország. Úgy láttam, ezt mások is így gondolták: sehol nem láttunk szemetet vagy hangoskodó látogatót.

CSAK A NYARALÁS VÉGE!

A nyaralás elején mindig végtelennek tű nik az egy hét, aztán mégis eljön az indulás napja. Sosem búcsúzunk, csak hazajövünk, hiszen lesz még nyár – legalábbis reméljük – jövőre is! Vagyis: dovidenja!

HONLAPAJÁNLÓ

www.croatia.hr

www.utazas-nyaralas.info/horvatorszag

www.horvat-tengerpart.hu

www.adriagate.com

www.hak.hr (autóklub)

ww.jadrolinija.hr (hajó, komp)