Krk szigete, Vrbnik. Szikla, tetején óváros, lábánál múlt század eleji hangulatú strand

Ha azt mondom, Adria, mi jut először eszébe?

Krk szigete, Vrbnik. Szikla, tetején óváros, meleg, napfény. Édes füge. Átlátszó, kék tenger, bárhol érek a közelébe, mindenhol szeretnék beleugrani. A horvát emberek, a helyi lakosok, a korosodó halász férfiak – de lehet, hogy csak én gondolom, hogy ott mindenki halász –, akik furcsa, kopott rövidnadrágban, kék kínai papucsban és agyonhordott trikóban, legtöbbször fejfedő nélkül csoszognak az utcákon már kora reggel. Vagy ülnek a kávézókban, és valószínűleg a rendszert szidják, meg az épp aktuális horvát kormányt, egyiknél újság, a többi meg csak mesél hasból.

Jellegzetes figurák lehetnek…

Van azért másmilyen is, például az a fickó, aki afféle a „falu bikája”. Úgy hatvan felé jár, iszonyatosan kigyúrt alakja van. Ő az első, aki leér a múlt század elején épült, nagyon extra, sziklák közé épített strandra, és ő az utolsó, aki este elmegy. Mindig kikezd valami nő vel, van egy piros Vespája. Kicsit ijesztő a pali, de hozzátartozik a képhez. Állítólag ott született, aztán elment, majd visszaköltözött. Amíg a helybéliek elfogadják, biztonságban vagyunk.

Hogy talált rá erre a helyre?

Pula, az „istenek városa” 3000 éves múlttal rendelkezikKrken van sziklás, kavicsos és homokos strand is – ez Vrbniktől mindössz e 6 km-re fekszik
Bár sokfelé jártam a horvát tengerparton, egy idő után kifejezetten közeli célpontot kerestem, olyat, ahová hamar el lehet jutni. Az egymásba érő autópályáknak hála, a menetidő szinte megfelező dött, Rijekáig nagyjából 5 óra az út. Felfedeztük Krk szigetét, ahol eleve kevesebb a turista, és rajta Vrbniket, amely olyasfajta hangulatos település, mint mondjuk, Szentendre, lakosaiban erősen él a helyi kultúra. Télen épp ilyen helyről szoktam álmodozni: ücsörgök egy tengerparti kávézó teraszán, mégis része vagyok a mindennapoknak. Ha ott vagyok, valahogy más a bőröm is. Jó érzés összedörzsölni a kezem, mert nem olyan száraz, mint itthon.

Mi adja a település vonzerejét?

Alig pár utcából áll, mégis nagyon karakteres. Ott van például Európa legszűkebb utcája, csak oldalazva lehet végigmenni rajta. Eleinte a városkán kívül laktunk, aztán látva, mennyire más az élet „odafenn”, már nem is akartunk máshol apartmant bérelni. Nagyon családias, benső séges a légkör, érdekes, ahogy pulzál az élet, ahogy az idősebbek a napi rutinjukat végzik. A családok félig-meddig az utcán élnek, akárcsak Olaszországban.

Nagyon elkényezteti az embert ez a hely, mert egyszerre nyugalmas és pezsgő. Ha jó az idő, élvezzük a strandot, ahol minden megvan – le lehet tusolni, van sütöde, kávézó, külön kis kikötő –, úszunk, búvárkodunk, esszük a friss fügét, és gyű jtünk néhány fűszernövényt a következő közös étkezéshez. Este pedig megelevenedik a főtér, benépesülnek az éttermek, biztosra vehető , hogy kialakul a közös éneklés, zene és tánc – néha az asztal tetején. Óriási hangulat kerekedik, aki ezt megtapasztalja, visszajár, az olyan kiváló muzsikusokat pedig, mint amilyen Farkas Róbert, a Budapest Bár együttes vezetője, már hiányolják a helyiek, ha a következő évben nincs jelen. Közben, mivel nincs autóforgalom, a gyerekek zavartalanul kint lehetnek, egyáltalán nem kell félteni őket.

Remekül érezhetik magukat.

Teljesen szabadon mozoghatnak, az ismerő s családok gyerekei egész nap együtt játszanak, szinte birtokba veszik a várost. Van egy közös játékunk a lányommal és a barátaival, amelyet kiskoruk óta minden évben játszunk. Sötétedéskor, vacsora után elbújnak a lányok, a fiúk pedig megkeresik ő ket. Bárhová lehet bújni, de csak az óvárosban, amely a középkorban a sziklák tetejére épült, szűk sikátorokkal, sötét zugokkal, apró sziklakertekkel, két kis tengeri öböllel. Bár minden zugát ismerjük, a bújócska mégis mindig ijesztő és izgalmas. Most már nagyon nagyok, de biztos vagyok benne, hogy a játék idén sem marad el.

Mióta tart ez a „szerelem”?

Több mint tíz éve vagyunk viszszajáró vendégek, nem telhet el nyár anélkül, hogy 10-14 napot ne töltsünk el Vrbnikben. Volt olyan év, amikor az egész zenekar lent volt, mi több, úgy néz ki, hogy egyikük oda is fog nősülni. Általában sokan megyünk, tavaly huszonöten voltunk. A társaság egymás közelében bérel szállást, hol az egyik, hol a másik apartmanban eszünk közösen. Este pedig többnyire kiülünk valamelyik étterem teraszára, finom halakat és tengeri herkentyű ket eszünk.

Pula, az "istenek városa" 3000 éves múlttal rendelkezik
Ennyi idő alatt sok ismerősre lehet szert tenni...

Jó érzés, hogy bármerre járok, mindig találkozom egy-egy „ismerőssel”. Köszöngetünk egymásnak, s bár nem nagyon tudunk beszélgetni, mindenki nagyon kedves, vendégszerető . Ez vonatkozik a szállásadókra is, természetes, hogy tőlük vesszük a paradicsomot, büszkeségüket, a remek helyi bort, a fügepálinkát és az olívaolajat.

Szóval annyira bensőséges a hangulat, hogy szinte hazajárnak?

Tényleg így van. Olyan természetességgel megyünk oda, mint ősszel a Székelyföldre vagy télen a szlovák hegyekbe. Minden elérhető közelségben van, annyira adja magát, mintha a miénk lenne. A nyárban nem az utazás a lényeg, hanem a tenger. Évente egyszer mindenképpen el kell oda menni, ahogy a hegyek közé és New Yorkba is – így kerül az ember szellemileg és „földrajzilag” egyensúlyba, már ha nagyon szerencsésen alakulnak a dolgok.

Ezen a nyáron mikor indulnak útnak?

Idén az utazás időpontja áthelyeződött, mert tavasszal megjelent a Pí... az űrhajókkal című új lemez, és zsúfolt lett az augusztusi koncertnaptár. Korábban sem tudtunk menni, mert június végén három koncertet adtunk New Yorkban. Ezért idén júliusra esik a szabadság.

HONLAPAJÁNLÓ

www.croatia.hr

www.utazas-nyaralas.info/horvatorszag

www.horvat-tengerpart.hu

www.adriagate.com 

www.hak.hr (autóklub)

www.jadrolinija.hr (hajó, komp)