Raktárként használják, pedig a harmadik legnagyobb zsinagóga volt

Az utcán sétálóknak talán fel sem tűnik, belülről azonban pazar látványt nyújt a pápai zsinagóga. Még ma is, pedig évtizedek óta leginkább csak raktárként használták. Egykor ez volt a hazai zsidóság harmadik legnagyobb temploma, mivel a XIX. században a pápai izraelita hitközségnek 2700 tagja volt. A város akkori lakosságának egyötöde. A zsidó hitközség még 1748-ban alakult meg a város hűbérurának, Esterházy Ferencnek a támogatásával.

A zsinagóga egy évszázaddal későbbi építkezéséhez pedig a gróf leszármazottja, Esterházy Pál járult hozzá: százezer téglát adományozott az építőknek. A pápai zsinagógát 1846-ban a frissen megválasztott rabbi, Löw Lipót szentelte fel, méghozzá magyar nyelven. A klasszicista stílusban épült zsinagóga kívülről rendkívül puritán megjelenésű, impozáns tömbjét csak a két sorban elhelyezett ikerablakok, keleti és nyugati oldalán pedig a két nagyméretű körablak töri meg. A kétemeletes, húsz méter magas épület kimagaslik a környező földszintes házak közül. A földszinten és az alsó karzaton nyolcszáz férfi fért el, a nők helye a második emeleti karzaton volt.

A második világháború alatt a pápai zsidóságot előbb a zsinagóga környékén kialakított gettóba zsúfolták, majd Auschwitzba deportálták. Az üresen maradt épületet a német megszállók lóistállóként használták, a padokat tűzifának hasogatták fel. A holokausztot követően a pápai zsidók közül csak néhány százan tértek vissza a városba. Többségük nem sokkal később elhagyta az országot. A zsinagóga szakrális szerepe megszűnt, hosszú ideig bútorraktárként használták. Az átfogó rekonstrukcióra eddig nem jutott forrás.

 

A cikk a Népszabadság TOP Titkok 2015 c., 100 különleges belföldi úti célt bemutató kiadványában jelent meg. A magazin  megvásárolható digitális formában a Dimag vagy Lapcentrum oldalakon vagy keresd az újságárusoknál!