Borban – vagy whiskyben – az igazság…
A KÉT ÜVEG WHISKY ESETE
Az utas egy Oslóból induló hétnapos, több tengeri kikötőt érintő hajóútra fizetett be. A fedélzetre lépve a biztonsági őrök utasították – ahogy mindenki mást is –, hogy a többi utas előtt nyissa ki a bőröndjét. A kofferben két bontatlan flaska whiskyt találtak, ezeket rögtön el is vették. Ekkor tudta meg az utas, hogy tilos alkoholt felvinni a tengerjáróra. Igaz, az utazás lefoglalása után kapott egy úgynevezett elektronikus tengeri hajózási ismertetőt. Ebben egyebek között azt olvashatta, hogy bármilyen szeszt bármilyen célból tilos felvinni a hajóra, illetve a biztonsági személyzet alkohol-ellenőrzés címén bármikor ellenőrizheti az utasok kabinban lévő poharait, palackjait, tartóedényeit. A fedélzet üzleteiben vett italt a személyzet lezárt tasakba teszi, és az utolsó napon az utas kabinjába viszi. Az alkoholfogyasztás szabályait megsértő utazó eltávolítható a hajóról.
A felperes utas a bíróságon elmondta: az italok elkobzása után megállapodott a másodtiszttel, a szállásmesterrel és még pár tiszttel, hogy lefotózzák az üvegeket – igazolva azok sértetlenségét –, és jegyzőkönyvet vesznek fel a történtekről. Mivel a hajósok nem tartották be ígéretüket, a vendég a bárpultról – annak ellenére, hogy a bárpincér kérte, ne tegye – magához vette a két elkonfiskált üveget, és a kabinjában lévő széfbe zárta. A kapitány úgy rendelkezett, hogy az utas vagy megsemmisíti az italokat, vagy kiteszik a következő kikötőben. Annak ellenére leparancsolták a tengerjáróról, hogy kiöntötte a whiskyket.
A frankfurti bíróság a teljes kár megtérítésére kötelezte a hajóstársaságot. Az ítélet kifejtette: egyrészt az elektronikus hajózási ismertető nem a szerződés része, az mindössze az első az események folyamatában. Másrészt önmagában a házszabály vagy a személyzet tájékoztatásának megsértése – amennyiben annak nincs közvetlen kihatása a hajóra, az utasokra vagy a személyzetre – nem alapozza meg a hajóról való eltávolítást. Alapvető követelmény annak kivárása, hogy milyen hatással van a hajóra és a többi utasra egy ilyen magatartás.
A NÉGY POHÁR WHISKY ESETE
Alighogy felszállt a gép Vilnius felé, az ír üzletember rögtön négy pohár whiskyt kért. A személyzet, a légitársaság szabályzatának megfelelően, csupán két pohárral vitt neki. Ám az utas elkérte a szomszédja italát, és megitta mind a négy adag whiskyt.
Mivel a megérkezéskor csak a személyzet segítségével találta meg a kijáratot, a kapitány, a nagyobb baj elkerülésére, kihívta a rendőrséget. A zsaruk a gép közelében, az aszfalton elbeszélgettek az utassal, majd elengedték. A helyi sajtó beszámolt az incidensről.
Az utas kártérítést követelt a légitársaságtól, mert úgy vélte, hogy a litván sajtó rossz színben tüntette fel, és nem is a valóságnak megfelelően írt az eseményről.
Az ír legfelsőbb bíróság szerint a nemzetközi légi fuvarozás során keletkezett károkat kizárólag a montreali egyezmény alapján lehet és szabad elbírálni. Ez a konvenció azonban csak a gép fedélzetén, a csatlakozó lépcsőn és a repülőgép teste alatti aszfalton bekövetkezett károkra vonatkozik. Csakhogy az ír felperest az előbb említett helyek egyikén sem érte kár, ő ugyanis kizárólag a litván sajtóban megjelenteket sérelmezte. Erre viszont nem alkalmazható a montreali egyezmény, így a bíróság elutasította a felperes keresetét.