Boszorkánykonyha Buda mélyén
A barlang felfedezése a legenda szerint egy legelésző birkának köszönhető – meséli idegenvezetőnk, Bohár Attila. 1904 júniusában a jószág alatt beomlott a föld. Bagyura János azonnal odarohant megmenteni birkáját, s közben feltűnt neki, hogy az üreg folytatódik. Két lelkes barlangkutató, Jordán Károly és Scholtz Pál Kornél a hír hallatán ott termett a helyszínen, és valódi kincsre lelt: a sziklabontás után bejutottak a termálvíz által kivájt barlang elülső részébe, amely tele volt cseppkővel.
Csaknem 200 millió évvel ezelőtt ezen a területen még a Thetys-tenger hullámzott.
Most meg ott állunk az ország második leghosszabb barlangjában, és fürkésszük az Orgonát, és a Teknősbékát. – A Teknősbéka fantázianévvel illetett szikla még a II. világháború idején omlott le, későbbi felfedezői nevezték el így – mondja Bohár Attila. A mészkőbarlang ebben az időben óvóhelyül szolgált.
A Lakatos László Teremben – mely az egykori túravezető ésbarlangkutató nevét viseli –, a szinte szabályos körökkel tűzdelt oldásformákra meredünk, és szemléljük a kormos Boszorkánykonyhát. A fáma szerint, ha valaki belekiáltja a pár méter széles vájatba kedvenc étele nevét, mire hazaér, a Ônomság ott gőzölög a konyhaasztalon. Bár a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó barlang teljes feltárt hossza 18,7 kilométer, mi csupán az ötszáz méteres idegenforgalmi szakasz labirintusában bolyongunk: a Cseppkőállatkertben például polip, krokodil, skorpió, százlábú és elefánt formájú képződmények között.
– Tizenöt évente csupánegy millimétert nő a cseppkő – állítja Bohár Attila. Pár métert teszünk meg, és máris a Színházteremben találjuk
magunkat. A díszlet mi másból lenne, mint cseppkőből: Zsinórpadlás, Tündérszikla, Művészbejáró, Függöny. Mi magunk állunk a színpadon, szemben pedig a képzeletbeli közönség néz velünk farkaszszemet. A terem „tartozéka” még a Damoklész kardja elnevezésű szikla, mely állítólag megremeg azok felett, akik hűtlenek párjukhoz.
Szűk hasadékban áll büszkén a Rokokó ruhás hölgy: 1980-ban a Bekey Imre Gábor barlangkutató csoport tagjai tették járhatóvá felé az utat. A Hosszú folyosón barangolva, nem is sejtjük milyen akadály vár ránk. Százhúsz lépcsőfok, majd az úgynevezett Nyelvlógatóba vezető, hétméteres Tyúklétra. Keressük az állatformákat vagy egyéb alakzatokat, de itt nem találunk semmit, csak vörös színű mennyezetet, vas-oxidot és zöld algákat.
Miután kifújjuk magunkat, kissé fáradtan érkezünk meg a Meseterembe. Balra Piroskát látjuk, a nagymama házát és a farkast. Középen pedig Hófehérkét és a hét törpét. A Heftykürtőben kis erkélyről nézhetünk le a 15 méter mély kürtőbe. Inkább ezt nevezhetnénk „boszorkánykonyhának”, mert a velünk szemközt látható szalmacseppkő egyike, olyan akár egy vén banya, amely éppen kotyvaszt valamit.
A legszűkebb, fél méter széles járatba jutunk: az Ötösökfolyosójában cseppkőzászlók, heliktitek és színlő bordák mellett sétálunk. 1910-ben omladék zárta el a barlangászok elől a járatot, ám ugyanebben az évben robbantás segítségével továbbjutottak a kutatók, és megnyitották a Bekey-folyosót, mely egyben a túra utolsó szakasza. A 11 Celsius-fokos barlangból pár lépcsőfokon keresztül érünk ki a felszínre. Az időt persze nem sikerült megállítanunk.
Csupán egy órára.
Budai barlangok
A főváros alatt több mint kétszáz barlangrendszer húzódik. Közülük a pál-völgyi– mátyás-hegyi-barlangrendszert a Szemlőhegyi-barlangot, a várbarlangot és a Budavári Labirintust látogathatják turisták. A Ferenc-hegyi-barlangban, a József-hegyi-barlangban, valamint a Molnár János-barlangban nincs kiépített útvonal. Utóbbi feltárásán 2003 óta 12 búvár dolgozik folyamatosan a meleg vízzel kitöltött járatrendszerben, amely csaknem 80 méter mély, és 6-7 kilométer hosszú.
Pál-völgyi-barlang Nyitva tartás: hétfő kivételével minden nap, 10–16-ig Jegyárak: teljes árú: 1050 forint, gyerek, diák, nyugdíjas 785 forint Hosszú túra: 60 perc
Rövid túra: 25 perc
Indulási időpontok: minden óra 15 perckor