A világ legjobb rádiója a kőbányai látványtárban
Ránézésre meg nem mondtam volna, hogy ez a rádió – a Kőbányán gyártott Pacsirta – a maga idejében a világ legjobbja volt. Pedig, mint ilyen, a brüsszeli világkiállításról aranyéremmel tért haza. Ha ezt tudom, anno még nagyobb áhítattal bámultam volna zölden foszforeszkáló szemét, miközben az általa közvetített színházi előadásokon csüngtem – és minden ilyen este csoda volt.
Azt hihetnénk, a világhíres Pacsirtát az idő azóta jelentéktelenné zsugorította, de nem: a gyűjtők állítólag hetvenezer forintnál is többet hajlandók megadni egy-egy fellelhető darabért. Máskülönben az is csodaszámba megy, mi mindent sikerült a látványtár hatvan négyzetméterén Kőbánya elmúlt évszázadaiból megmutatni. Bihari József múzeumigazgató a megmondhatója, mennyi minden maradt eközben dobozban, raktárban. A helyzet megváltozhat: tágasabb helyre, a Füzér utca 32. számú épületbe – mely fennállása óta volt már csendőrlaktanya, ifjúsági ház, óvoda és zeneiskola is – költözik a múzeum, habár még nem tudni, mikor.
Kőbányához így vagy úgy mindenkinek van némi köze. Tizenegy téglagyárából és cserépüzeméből – 1873-ban már ennyi működött itt – hány helyen építettek vajon házat? S hányan itták az 1850-ben magalakult Serház Társaság, majd a Dreher-féle, 1912-ben Haggenmacher Henrik csatlakozásával teljessé lett üzemben készült seritalt? E virágzó időkre a látványtár 1500 darabos, az országban a harmadik legnagyobbnak számító korabeli téglagyűjteménye emlékeztet – külön helyiségben tartják,amelynek belső elrendezése trezor képzetét kelti, ahol polcokon, egymás felett sorakozik az arany – s kiállításra került jó néhány különleges, szép söröspalack. Vagy ott van a régi munkáslakásokból idekerült szék, amelynek láttán egy látogató a minap meglepetten felkiáltott: épp most vett hasonlót méregdrágán egy gyakran reklámozott bútoráruházban, s szentül hitte, hogy ezt az északi népek találták ki. Most meg kiderül, hogy egy kőbányai asztalosmesternek már száz évvel ezelőtt eszébe jutott ez a praktikus darab, amelyen kiválóan lehet üldögélni a konyhaasztal mellett, de ha közben le kell venni valamit a kredenc tetejéről, a széket ki lehet nyitni, s máris létrává változik.
A kőbányászat, a tégla-, a vas-, az élelmiszer-, a gyógyszer-, a kéziszerszám- és az elektronikai ipar múltja ugyanúgy megidéződik e falak közt, mint a Népliget évszázados fái, a Százados úti művésztelep, a vásárváros területének kialakulása. Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű temetője, a népligeti planetárium, a tűzoltómúzeum, a művelődéstörténeti hagyományok, a népoktatás hálózatának kiterebélyesedése – ezeknek mind el kellett férniük a múzeumban, hacsak egy-egy hosszabb pillantásnyira is: képeken, ritka kiadványban, netán egy lebontott cserépkályha – Kőbánya első orvosa, dr. Müller Ede rendelőjében állt a klasszicista Zsolnay műremek – darabjában.
Tóth József nyugdíjas, a helytörténeti munkabizottság tagja – láthatóan Kőbánya iránti szerelemből – olyan maketteket készített a jellegzetes, többségükben már lebontott épületekről, amelyek amellett hogy a Vizuális Művészetért rendezvénysorozat alkalmával Pest megye különdíját nyerték, minden látogatót hosszabban megállítanak kicsit eltűnődni: milyen is lehetett az a réges-régi Kőbánya, ahol a főcsősz ebből az itt kicsinyben látható csősztoronyból vigyázta az Óhegy kétszáz holdas szőlőskertjét? S ha a látogatónak kivételes szerencséje van, hozzájuthat a múzeumban azokhoz a Kőbányai Füzetek címmel megjelentetett kiadványokhoz is, melyek minden darabja vagy a személyes emlékeit teszi elevenebbé, vagy „csak” megszeretteti vele mindazt, amit ennek a városrésznek a múltjából megismerhet.
Infó
A múzeum és látványtár hétfőtől szerdáig, valamint pénteken 10–14 óráig, csütörtökön 14–18 óráig tart nyitva. A belépés ingyenes, információt a 06 (1) 261-5561-es telefonszámon kérhetnek az érdeklődők.
