A megközelíthető Kelet trükkjei
Szerencsére ahhoz elég nagy az Európai Unió, hogy a biztos és kiszámítható utazást kedvelőknek soha ne kelljen elhagyniuk, és gyakorlatilag úgy éljék le az életüket, hogy nem használnak útlevelet. Igen ám, de mi az EU szélén élünk, egy nyíregyházinak csak egy órányira van, hogy Magyarországot elhagyja ott, ahol már bele is pecsételnek az útlevelébe. Egy keleti kaland a határátlépéssel kezdődik.
A határőrök Schengenből kifelé nem sokat kérdeznek – befelé annál kíváncsibbak. A román–moldáv határon kifüggesztett papírok arra Ôgyelmeztetnek, hogy még véletlenül se korrumpáljuk a határőröket, vagy ha ők kezdeményeznek, akkor azonnal jelentsük személyesen, e-mailben vagy faxon.
Maga az utazás majdnem európai. Nemzetközi buszhálózatok járatai már a magyar határról elröpítenek Moldova fővárosába, és talán ez a leggyorsabb módja Románia átugrásának. Ukrajnában sokan a vonatra esküsznek, részben azért, mert teljesen természetesek a 800–1000 kilométeres távolságok.
De túl nagy kényelmet ne keressünk, az utak és a sínek, a géppark kora miatt mindkét helyen rázós útnak nézünk elébe. Aki kocsival indul neki, annak minden olyan, mint itthon, esetleg a rendőrök korruptabbak, a közlekedés idegőrlőbb.
Olcsó szállást nem mindenhol könnyű találni, de 30-40 euró fölött már van választék. A legolcsóbb a pályaudvarok előtt álló nénik ajánlatait meghallgatni. A hostelek még nem terjedtek el errefelé. Moldovában, vidéken csak a helyiek vendégszeretetében, vagy a vadkempingezésben lehet bízni.
Chisinauban az egyetlen „hostel” egy idős házaspár házának az egyik szobája. Internetről, utazással foglalkozó fórumokról kiváló, útikönyvekben nem szereplő egyéb lehetőségeket is ki lehet deríteni.
Viszont könnyű kiváló étkekre szert tenni. Laktatók a töltött tésztás ételek, mint a pelmenyi vagy a varenyiki, és kísérőként magunkhoz vehetjük Európa legolcsóbb söreit: egy elegánsabb helyen 70 eurócentért csapolnak egy jó Chisinaut, de utcai árustól 35 centért is kapható a dobozos.
