Dudás Juli világa most lenne eleven

A Galgamácsa főutcáján álló parasztház korát tudakolván a látogatók mindegyike meglepődik - meséli Kovács Béláné, a tájház gondnoka. Sokáig ő maga is azt hitte, az épület megvan legalább százötven, ha nem kétszáz éves. De nem: 1905-ben építette Kurucz József törvénybíró, hogy a feleségével, Dobronyovszki Erzsébettel leélje itt az egész életét. Fényképük ott lóg ma is a középső szoba falán.

Nem olyan távoli idő ez, hogy ne lehessen belegondolni, érthető hát a látogatók meghökkenése: hogy tűnhetett el ez a világ ilyen hamar? Hiszen, így utólag szemlélve, olyan jól be volt rendezve. Kuruczék portájának minden is részlete arról tanúskodik, milyen pontosan tudták, mit, hová kell helyezni a telken, hogy a legpraktikusabban szolgáljon. Zöldségtárolónak, nyárikonyhának, terményraktárnak, istállónak, fészernek megvolt a maga ideális helye, bennük a tárgyaknak szintúgy. Utóbbiak legtöbbjéről egyébként általában halvány fogalmunk sincsen. A gondnok meggyőződése szerint például szecskavágó áll ott a terménytároló sarkában, mert erre ő gyerekkorából emlékszik még, ám akadt már látogató, aki megesküdött rá, hogy az egy gyalupad.

Viszont van ott egy különleges formájú, szokatlan méretű fonott szállítóeszköz is, amelyről csak-csak kiderül, hogy az élőbaromfit hordták benne annakidején a piacra. Álldogálok is mellette lenyűgözve jó ideig, ugyanis eszembe jut, mint hurcolják biciklik csomagtartójára madzagolt papundekli dobozokban mostanság a nagyüzemileg kiérdemesült, de baromfiudvarokban még kiválóan hasznosuló "letojt tyúkokat" számos vidéki településen.

A Kurucz család hajdani, máig szépen megőrzött portájának legfőbb nevezetességeit azonban Vankóné Dudás Juli festett tányérjai és képei jelentik. A naiv parasztfestőről 1989-ben elnevezett tájház jó része az ő emlékmúzeuma - meg az általa megörökített, elveszett világé.

A gondnok elbeszélése szerint olyan népviseletben, amilyet Vankóné képein látni, ma már csak a nyolcvan éven felüliek járnak Galgamácsán, s ők már igencsak kevesen vannak. Az ő egyik szomszédasszonya akkora ruhatárat őriz magának, amelyből hétköz- és ünnepnapokon is bőven válogathat - de vele és a hozzá hasonló viseletben járókkal a kíváncsi turista már csak véletlenül futhat össze az utcán.

A hajdani paraszti munkák - amelyek közösségi összejöveteleket is jelentettek - hoszszú sorából talán a szüret maradt meg egyedüliként, de kukoricafosztást ne is próbáljunk keresni.

A Vankóné Dudás Juli által festett képeken még ott van minden: lakodalomtól a halottvirrasztásig, körmenettől a nagyböjti gyerekjárásig, éjféli misére iparkodó falubeliektől a betlehemezésig, disznótortól a fonóig.

Legközelebb a mátyásföldi gyerekek jönnek - meséli a gondnok - nemrég egy egész busznyi érdeklődő érkezett Békéscsabáról, egy másik busz Érdről. Akadnak a látogatók közt lakótelepi nagyszülők az unokáikkal, egyébként belőlük van a legtöbb: az öregekből és a gyerekekből.

Galgamácsa pedig évente egyszer, a falunapon eleveníti fel az elődök hétköznapjait és ünnepeit. Uniós pályázat segítségével a bíróház kertjében építettek egy szabadtéri színpadot is a fellépőknek.

A gondnok pedig úgy tapasztalja: szívesen emlékeznek a tájház körül különösen eleven régi időkre, de élni már nemigen szeretnék.

Infó

A tájház és emlékmúzeum keddtől vasárnapig 9-17 óráig látogatható. Időpontot egyeztetni a 06 (28) 489-002-es telefonszámon lehet.