A szabolcsi ember

Az Európai Unió keleti határa különleges földrajzi térség, de gazdaságilag és kulturálisan is sokszínű régió: délről még átnyúlik ide az alföldi síkság, s kelet felől már föl-földereng a Kárpátok hegygerince. A nyíregyházi piacon a magyaron kívül a leggyakrabban ukrán, orosz, szlovák, román és lengyel szót hallani, Záhonyban pedig megfordult már Európa összes országából egy-egy kamion.

De nemcsak a megye különleges, hanem a szabolcsi ember is: tapasztalatból tudom, hogy az itt élők talán az ország legbüszkébb lokálpatriótái, akik szeretettel és mély elkötelezettséggel ragaszkodnak szülőföldjükhöz. Éppen e szabolcsi lokálpatriotizmus az, ami újra és újra átsegíti őket az embert próbáló nehézségeken, azokon a gazdasági és természeti csapásokon, amelyek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét az elmúlt két évtizedben érték. A rendszerváltás óta munkahelyek ezrei szűntek meg; az itt termesztett gyümölcsök nagy része előtt bezárultak a keleti piacok; lakatot tettek számos konzervgyárra; a Tisza sok-sok milliárd forint kárt okozó árvízzel öntötte el a Bereget - s mégis biztosak lehetünk abban, hogy a szabolcsi ember újra és újra talpra fog állni. Soha nem adja fel, hiszen gazdag kincs van a birtokában: az övé Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.