
A Kalimegdán Belgrád kedvelt kirándulóhelye Szabó Barnabás
Aki szereti a termálvizet, annak érdemes Junakovic, Magyarkanizsa, Vrdnik, Rusanda vagy Slankamen fürdőit fölkeresni, de ellátogathatnak a Palicsi-tóhoz és a Ludasi-tóhoz Bácskában, az Écskai-tóhoz Bánátban, vagy az Obedi-láphoz Szerémségben.
Újvidék városához közel feltétlenül meg kell nézni a Krusedol ma is működő ortodox kolostorát, amelyet ötszáz évvel ezelőtt építettek ugyan, de - a viharos magyar és szerb történelem eseményeinek dacára - egyes freskói máig szépen megmaradtak.
Dél felé haladva Belgrádot, a Duna és a Száva találkozásánál épült gyönyörű fővárost sem szabad kihagyni, amelynek panorámája - a várost kettészelő Dunával - legalább olyan lélegzetelállító tud lenni, mint a budapesti. A Száva torkolatában kiépült várrendszert már csak a magyar vonatkozásai miatt is meg kell csodálni, de Belgrád ettől eltekintve is vérbeli, nyüzsgő balkáni település, ahol számos náció és vallás élt és él együtt keszekusza összevisszaságban.

De Szerbiában jóval lejjebb, az ország dél-keleti felében is találni - igaz, szomorú - magyar emlékeket. Hiszen a román és a bolgár határhoz közeli Borban és annak környékén felhúzott munkatáborokban raboskodott a második világháború folyamán több mint hatezer honfitársunk, köztük Radnóti Miklós költő, aki ezen a tájon írta utolsó verseit.
Az évszázadokon át bányászatból élő, de ma súlyos szegénységben tengődő Bor városában bronzszobor őrzi a költő emlékét, a napokban pedig márványtáblát állítottak azon a helyen, ahol egykor a Radnóti verseiben is megörökített Lager Heidenau állt - érdemes megnézni. Az egykori munkatábort a Zagubica nevű falu felé haladó hegyi út mentén alakították ki, itt található a szép fekvésű bori tó is, amelynek környéke ma üdülőhely kisebb panziókkal és szállodákkal.
S ha már a szálláshelyeknél tartunk: Szerbia ebből a szempontból nagyon olcsó. Vidéken egy háromágyas szobát - fürdőszobával, hűtőszekrénnyel és televízióval - egy éjszakára akár már 25-30 euróért megkapunk. Azaz fejenként nem kerül többe tíz eurónál, és ebben az árban már a reggeli is benne van.
Amúgy az étel-ital sem drága: voltunk olyan étteremben, ahol egy tejszínhabos kávéért átszámítva nem fizettünk többet húsz forintnál, de egy bőséges étkezés sem került többe pár száz forintnál. Ami pedig a szerb emberek vendégszeretetét és a magyar turisták ottani fogadtatását illeti: nem szabad mindent elhinni arról, hogy déli szomszédaink kivétel nélkül megfenyegetnek minden magyart. Mindenütt vannak szélsőségesek, akik ki nem állhatják az idegeneket, de őket Szerbiában szerencsére nem láttuk, csupa segítőkész emberrel találkoztunk - úgyhogy azzal fenyegetjük meg őket: még biztosan visszamegyünk.
|