Vissy Károly hosszú combokról és a hirtelen jött télről
- Sokan az elmúlt napok hőmérsékleti változását rendkívülinek érezték.
- Inkább az emberek időjárással kapcsolatos emlékezetét nevezném rendkívül szelektívnek. Bár az elmúlt években ilyenfajta jelenség nem fordult elő, de azért ez az időjárási helyzet egyáltalán nem példa nélküli. Olyan estekben áll elő, ha Európa középső részén, mint most Lengyelországban, egy nagy ciklon alakul ki és a hatalmas légörvény nyugati oldalán az erős légáramlás sarkvidéki levegőt sodor felénk. Ezt a változást a legnagyobb hőség idején azonban egy hétre előre napra, sőt szinte órára pontosan előre jelezték a meteorológusok.
- Mekkora ma az az időablak, amelyen belül nagy valószínűséggel beválnak az előrejelzések?
- Amikor a pályámat ötvenkét éve elkezdtem, az egynapos prognózisok sikere kisebb volt, mint ma az egyhetesé. A haladás, az elméleti háttér fejlődése mellett elsősorban a számítógépes ismeretek fejlődésének köszönhetően óriási. Jelenleg másfél-két napra tájegységekre és szinte fokokra tudunk előrejelezni és az azt követő hat napra is olyan megbízhatóan képesek vagyunk megmondani a várható időjárást, hogy arra gazdasági döntéseket lehet alapozni. Tendencia jelleggel pedig még három napra biztosak az adataink.
- Sosem fordult elő az utóbbi időkben, hogy a természet keresztülhúzta az időjósok számításait?
- A markáns időjárási jelenségek, változások esetében nem. Bizonyos időjárási helyzetekben azonban lokálisan lebontva nem lehet pontos becslést adni. Szórványos zivatarok, vagy jégesők esetén nem lehet például megmondani, hogy az az érintett városban, vagy attól mondjuk húsz kilométerre fog lecsapni. Száz százalékos előrejelzést sosem fogunk tudni készíteni.
- Az emlékezetes augusztus 20-i vihart tehát nem ennek a számlájára írhatjuk.
- A meteorológia azt is teljes pontossággal előre jelezte, csak éppen az ünnepség szervezőinek nem volt az Országos Meteorológiai Szolgálattal kapcsolata, a katasztrófavédelemhez küldött telexünket pedig csupán este tízkor nézték meg. Azt az esetet az emberi jogok állampolgári biztosának kérésére alaposan feldolgoztam és a tanulmány az ombudsmani hivatal által a kormánynak készített jelentés első számú melléklete volt.
- Ha gazdasági döntések is alapulhatnak a prognózison, akkor nem csoda, ha annak ára van. Az OMSZ mostani döntése, miszerint október elsejétől fizetőssé tették a radarinformációk egy részét, mégis óriási vihart kavart a konkurens magáncégek körében.
- A Szolgálatnak már a hetvenes évektől költségvetési törvényből eredő pénzbefizetési kötelezettsége volt. Egyes években hatvan százalékig ezekből fedeztük a tevékenységünket. Jelenleg körülbelül ugyanannyi költségvetési támogatást kapunk, mint amennyi a szolgáltatásainkból eredő árbevétel. Kétségtelen ugyan, hogy az elmúlt évtizedekben itt is piac alakult ki, de a viszonyok nincsenek rendezve. Hiányzik egy meteorológiai törvény, amelyik ezekről a kérdésekről rendelkezne. Jóllehet már a kilencvenes években, több változatban is készült egy törvénytervezet, ám tárcaközi egyeztetésig nem jutott el. Ebben lehetne megfogalmazni, hogy a meteorológiai tevékenységet végzők közül kinek mi a joga és a kötelezettsége, ahogy az Nyugat-Európa legtöbb államában le van fektetve, sőt a románok is elkészítették a törvényüket még az Unióba való belépés előtt. Ma a hézagos rendeletekkel szabályozott helyzet szerint a közszolgálatnak minősülő meteorológiai alapadatok férhetők hozzá ingyenesen. A vita azon folyik, mi számít alapadatnak és a törvénynek ezen a téren kellene tiszta helyzetet teremtenie.
- Magyarán, az OMSZ jelenleg befizetési kötelezettségei és privilegizált helyzete védelmében húzott a nadrágszíjon a szigorodó piaci versenytársak számára.
- Ha a kormány a Szolgálatot teljes mértékben állami finanszírozás alá helyezné, mint például Németországban, akkor én is minden adatot ingyen adnék. Megítélésem szerint csak a mért és további feldolgozás nélküli adatok számítanak alapadatnak, amelyek azonban feldolgozást igényelnek, azt a viszonthasznosító felhasználónak meg kell fizetni. A bevételek ahhoz is hozzájárulnak, hogy az OMSZ tartani tudja a munkája - nemzetközi mércével sem rossz - műszaki és szakmai színvonalát. Hozzá kell tennem, hogy Magyarország képviseletében a nagyon költséges műholdas adatok hazai használati jogáért az OMSZ is fizet a nemzetközi műholdmeteorológiai központnak.
- Ön ma a szolgálat nyugdíjas tanácsadója. Mikor vált médiameteorológussá?
- Először 1967 februárjában lettem a Magyar Televízió híradós időjárás jelentésének szerkesztője. Akkor még nem jelentem meg a képernyőn, csak a bemondók által felolvasott szöveget és a térkép alaprajzát készítettem. Egy évvel később kezdtem élőben a rádió reggeli krónikájában szerepelni. 1997-ben a javaslatomra létrejött az OMSZ épületében az a tévéstúdió is, amely azóta több csatornát is kiszolgál, de itt válogatjuk ki a jövendő képernyős meteorológusait is.
- Mit gondol, ha kizárólag a tudománynál marad, és nem válik országosan ismert arccá, most is anyaintézménye alagsorának utolsó szobájában beszélgetnénk?
- Akkor lehet, hogy akadémikus lennék, vagy talán az egyetemen oktatnék. A két vonalat egyszerre egy színvonalon művelni egy embernek azonban túl sok lenne. Úgy érzem, a tudomány oldaláról is elismerik a tevékenységemet. Erre enged következtetni, hogy a Magyar Tudományos Akadémiától engem kértek fel annak idején a Mindentudás Egyeteme időjárás-előrejelzéssel kapcsolatos előadásának megtartására. A szakma szempontjából azonban fontosabb kérdésnek tartom, hogy ki végezze a közvélemény időjárási tájékoztatását, meteorológus, vagy sem. A válaszhoz látni kell, melyik médiának mi a célja ezekkel a műsorokkal. A kereskedelmi csatornák show-nak tekintik a nagy nézettségű időjárás jelentést, míg a közszolgálati adók tudományos szolgáltatásnak, aminek hitelesnek kell lennie és ez csak valódi szakemberekkel képzelhető el. Addig nincs baj, amíg a hosszú combok nem vonják el a figyelmet a tartalomtól. Többnyire akiket egy ilyen látvány után megkérdeznek, hogy milyen idő lesz, nagy valószínűséggel azt mondják, nem tudom. A médiameteorológiát különben Amerikában, vagy Angliában az egyetemi meteorológia szakokon külön tantárgyként tanítják, ezzel is igazolva a fiatalok számára - a népszerűség mellet - a feladat komolyságát.
- És nálunk? Vajon mennyiben inspirálja a pályakezdőket a népszerűség lehetősége?
- Sokakban van exhibicionizmus, bennem is. Ez addig jó, amíg a szakma megismertetésének vágyát szolgálja. De hadd mondjak egy példát. A kilencvenes években egy tizenéves fiú várt mamájával a tévé bejáratánál és aziránt érdeklődött, hogyan lehet belőle meteorológus. Évekkel később, amikor meteorológus hallgatókat válogattunk a tévébe, az egyikük különösen sikeresnek bizonyult és elárulta, ő volt az a fiú. Akkoriban mentem át a Duna Tévébe és Rudi Zoltán az MTV akkori elnöke azt kérte, hogy szerezzek magam helyett egy „szögedit". A tehetséges egyetemistára gondoltam és azt mondtam, olyat nem, de palócot tudok. A választás bejött, Reisz Andrást ma általános népszerűség övezi, ahogy a szintén a Szolgálatnál dolgozó meteorológus Véber Pistit is, akit az RTL Klubnak ajánlottam. Hogy ki az alkalmas, azt mindig a média mondja meg. A kilencvenes évek közepén az új tévécsatornák megjelenésekor a nagy igényre való tekintettel az új stúdiónkban szinte minden, előrejelzésben dolgozó kollégát kipróbáltunk. Csak egy részük maradt állva.
- Ennyi év alatt talán nemcsak a napi időjárásról alakult ki véleménye, hanem a hosszú távú klímáról is. Van klímaváltozás?
- Húsz éve még szkeptikus voltam, mára megváltozott a véleményem. Egyértelmű válasz azonban a változás mértékére és irányára ma sincs. A klímamodelleknél ugyanis nem működnek olyan egyszerűen a számítógépes modellek, mint az időjárási előrejelzéseknél. Ezért aztán a tudományos kutatások során lefuttatott klímamodellek századunk végére igen eltérő eredményeket produkálnak a globális felmelegedés mértékére vonatkozóan.
- Nem ilyen hosszú távra, hanem az előttünk álló télre mi az előrejelzése?
- Megszoktam, hogy a rövid- és középtávú prognózisaink beválási valószínűsége 80-90 százalék körül mozog. Egy alig több mint 50-50 százalékos beválással kecsegtető feladatra ezért nem vállalkozom.
