A szakemberek előrejelzései szerint az óceáni szén-dioxid-koncentráció olyan mértéket ölthet az évszázad végére, amely befolyásolhatja a halak hallását, szaglását, mozgását és ezáltal a ragadozók elől való menekülési képességét. Az ausztrál Kutatási Tanács (ARC) Korallzátony Tanulmányozással foglalkozó Kiválósági Központja több éven át tanulmányozta a megemelkedett oldott szén-dioxid tartalmú környezetben élő bébi korallhalak viselkedését. "A halak központi idegrendszere jelentősen sérült, ami valószínűleg csökkenti a túlélési esélyeiket" – ismertette az eredményeket a kutatásban részt vevő Phillip Munday. 

A Nature Climate Change című folyóiratban közölt tanulmány a kutatók állítása szerint a világon elsőként szolgáltat bizonyítékot arra, hogy a tengervíz megemelkedett szén-dioxid-szintje romboló hatással van a halak egyik fő agyi sejtcsoportjára. Ez az elváltozás a halak viselkedési és érzékelési képességeire is hatással van. 

Első lépésként a kutatók azt vizsgálták, hogy miként viselkednek a szén-dioxidban gazdag vízben élő bohóchalak és kis barna korallszirti halak kicsinyei a ragadozók jelenlétében. Az eredmények szerint a ragadozókra csak kis hatással volt a megemelkedett szén-dioxid-koncentráció, míg a bébi halak idegrendszere sokkal súlyosabban károsodott. "A korai kutatásunk szerint a bébi halak szaglása jelentősen sérült a megemelkedett szén-dioxid-szint miatt. Ez azt jelenti, hogy nehezebben találták meg a biztonságot jelentő zátonyokat, vagy késve érzékelték a ragadozók fenyegető szagát" – mondta a szakember.

Kapcsolódó cikkek: Paksi mérnök a Vértesi Erőmű élén | Az internetes szavazók két faj védelmére voksoltak | A víz elmoshatja a vulkáni kúpot | Ausztráliában jön a széndioxidadó | Háborús halszaporulat