A két nyertes

Egy tavalyi internetes szavazáson a voksolók az egerészölyvet választották a 2012-es év madarának – az egerészölyv közel 4500 szavazatot kapott, megelőzve a feketerigót és a vörös vércsét –, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ezért idén ennek a ragadozómadárnak a védelmére koncentrál. Az egerészölyv tavaly óta erre különösen rászorul, hiszen „túlszaporodására” és vadgazdálkodási „károkozásra” hivatkozva vadászhatóvá kívánják tenni más védett fajokkal együtt. Bár számos tudományos vizsgálat eddig is cáfolta a tévhiteket, most az MME célzott kutatásokba kezd partnereivel, hogy a faj állományviszonyait, táplálkozási szokásait és az apróvadakra gyakorolt hatásának valódi mértékét tisztázza.

A vadászhatóvá tétel mellett a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés, illetve a mérgezés is komoly veszélyt jelent az egerészölyvre. Az elmúlt években mintegy 800 áramütött és 300 mérgezett ölyv került elő, az áldozatok száma azonban ennek többszöröse lehet. Az állattörténeteiről ismert Fekete Istvánnak is köszönhető, hogy hazánkban 1933 óta tilos a szárnyas lelövése, 1954 óta törvény által védett, természetvédelmi értéke jelenleg példányonként tízezer forint.

Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozómadarunk, sík és hegyvidéken egyaránt előfordul. Legjobb élőhelyei azonban továbbra is azok a természetközeli mozaikos területek maradtak, ahol nyílt gyepek, szántók és zártabb erdők is megtalálhatók egymás szomszédságában. Az egerészölyv néhány tízezer példányra tehető hazai állománya állandó, amely télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányokkal. Nevét arról kapta, hogy fő táplálékai a kisemlősök, azonban legfontosabb zsákmánya hazánkban nem egy egérfaj, hanem a mezei pocok.

A Magyar Haltani Társaság ugyanakkor a széles kárászt választotta idén az év halának. A szervezet kezdeményezésére tízezres közönséget elérő internetes szavazással alakították ki a végeredményt – dobogóra került még a lápi póc és a szilvaorrú keszeg is.

A választást a Kárpát-medence őshonos halainak megismertetése és népszerűsítése érdekében ötlötte ki a társaság. Tavaly mintegy 2,5 ezer, idén több mint tízezer szavazat kellett a győzelemhez. A széles kárász valószínűleg azzal nyert, hogy az élmezőny halai közül a nagyközönség idősebb horgász-, illetve természetvédő tagjai ezzel a viszonylag kis testű, kerek, aranysárga színű (aranykárásznak is nevezett) hallal találkozhattak a legtöbbet.

Fél évszázaddal ezelőtt a széles kárásznak még sűrű állományai éltek a növényekkel gazdagon benőtt holt medrekben, csatornákban és mocsarakban, de napjainkra élőhelyeinek túlnyomó többségéről kiszorította a fajt a Magyarországra 1954-ben behozott ezüstkárász (a szomszédos Romániából pedig már gyakorlatilag eltűnt az ott is őshonos hal). Megritkulása a nyelvhasználatunkban is változást idézett elő: ötven éve a kárász szó még egyértelműen a széles kárászt jelentette (Carassius carassius), napjainkban viszont a mindenfelé megtalálható ezüstkárászt (Carassius gibelio) jelöli a kifejezés.

A Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének munkatársai kidolgozták a faj mesterséges szaporításának módszertanát, így lehetőség van a keltetőkből származó ivadékok kihelyezésére. A haltani társaság arra biztatja a halgazdálkodókat, a kisebb-nagyobb horgászegyesületeket, hogy éljenek e lehetőséggel, és telepítsenek széles kárászt is az erre alkalmas vizeikbe, hozzájárulva a veszélyeztetett halfaj fennmaradásához.

Kapcsolódó cikkek: Nanoezüstön járhatnak a betegek | Föld alatti katlan | Kölyöklaboratórium a Közlekedési Múzeumban | A Google kora | Nincs utánpótlás, hat űrhajós a tartalékokat éli fel az űrállomáson