A Reuters a kaliforniai Carnegie Tudományos Intézet munkatársát, Christopher Fieldet idézi, aki szerint a társadalomtudományi kutatások az utóbbi években, vagyis a 2007-ben készült előző jelentés megszületése óta felzárkóztak a természettudományokhoz a klimatikus eredetű változások és hatások vizsgálatában, így viszonylag pontosan tudják jelezni, hogy hol és – főleg – milyen természetű konfliktusok kipattanása várható.
|
A trópusokon akár 40-60 százalékkal is csökkenhet a fogás, miközben arrafelé a tengeri hal a legfontosabb állatifehérje-forrás - Mohamed Al Hwaity / Reuters
|
Ha a világ (emberi szempontból) veszélyesebb hely lesz, azért rövid távon és közvetlenül nyilván nem az éghajlat kismértékű megváltozása okolható, hanem azok a következmények, amelyeket a törékeny időjárási egyensúly eltolódása kivált.
A két fő konfliktusforrás az élelmiszer és a víz: az előbbiből már most kevesebb van, mint az ezredforduló előtt (ami új elem a modern kori emberiség történetében, és különösen a múlt századi, a terméshozamokat látványosan megnövelő „zöldforradalom” óta eltelt időben).
A terméshozamok növekedése nem egyszerűen megállt, hanem visszafordult, azaz a megszokott növekedés helyett valójában csökkenés mutatkozik, elsősorban búzából, amely Észak-Amerikától Ázsiáig az egyik legfontosabb kenyérgabona, és a hőmérséklet szempontjából viszonylag kis tűrésű, azaz csak egy relatíve szűk tartományban érzi jól magát.
|
Évente a búza termőterületének két ezreléke veszik el a Földön
Teknős Miklós / Népszabadság |
A visszaesés tempója 0,2 százalék évente, ami még akkor sem tűnik soknak, ha úgy fogalmazunk, hogy két százalék évtizedenként – csakhogy közben az emberiség létszáma nő, a termőterület pedig (részben éppen a klímaváltozás okozta sivatagosodás, illetve erózió, részben a szintén klimatikus okok következtében egyenlőtlenebbé váló csapadékeloszlás, a gyakoribb aszályok miatt) csökken.
Ráadásul – ahogyan David Lobell, a Stanford Egyetem élelmiszer-biztonsági kutatóközpontjának tudósa (az IPCC által használt terméshozammodell kidolgozója) a The Guardiannek kifejtette – hasonló tendencia figyelhető meg egy másik kardinális és világszerte termesztett élelmiszer-, illetve takarmánynövény, a kukorica esetében is.
 |
| Gondokat okoz a kukorica termesztése is - Kurucz Árpád / Népszabadság |
Ezek még nem jelentős hatások, de nyilvánvalóan mutatják a trendeket” – magyarázta David Lobell.
A jelentésből az derül ki, hogy a következmények – aszerint, hogy hány fokkal emelkedik a globális átlaghőmérséklet – a nagyon rossz és a tragikus között viszonylag széles skálán szóródhatnak.
Kétfokos melegedésnél (nagyjából ezt tekinti a tudomány a visszafordíthatóság, vagy legalább a megállíthatóság határának) „csak” a száraz és meleg éghajlatú vidékeken, a termőterület egyharmadán csökkenhetnek látványosan a hozamok.
Ha viszont 4 fokkal nő a hőmérséklet, akkor a terméscsökkenés elérheti a 25 százalékot, aminek már drámai következményei (éhínség, háborúk) lehetnek. Ugyanez történhet majd a halászatban, még súlyosabb formában, ott a fogás a trópusokon akár 40-60 százalékkal is csökkenhet, miközben arrafelé a tengeri hal a legfontosabb állatifehérje-forrás.
Mindez természetesen az árakra is hatással lesz: az évszázad közepéig jelentős, akár 80 százalékos élelmiszerár-emelkedésre és (elsősorban a szegényebb térségekben, illetve lakossági csoportoknál) élelmiszerhiányra kell felkészülni, ami önmagában is magyarázza a befektetői körökben évek óta tapasztalható földéhség-növekedést.
Zágoni Miklós fizikus szerint a sokak által készített és sokcélú jelentésből a világsajtó az apokaliptikus jóslatokra helyezte a hangsúlyt, a valódi súlypont azonban a klímaalkalmazkodás, illetve a regionális sérülékenységek felmérésére volt.
Ennek a klímaügyekkel is sokat foglalkozó kutató véleménye szerint az a zavarba ejtő tapasztalat lehetett az egyik oka, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése az utóbbi 15 évben mintha megállt volna (nemcsak a szkeptikusok, hanem például a Nature márciusi különszámában publikált anyagok szerint is), miközben a szén-dioxid-koncentráció (elvben a melegedés első számú felelőse) változatlan ütemben nő.
Ilyenkor érdemesebb arra koncentrálni, amit valóban látunk – egyebek között az Északi-sark térségének kétségbevonhatatlan melegedésére, a gleccserolvadásra, illetve bizonyos csapadéktrendekre, mondjuk a Kárpát-medencében 30-40 éve csökkenő csapadékmennyiségre –, és a tapasztalatokból levonható következtetésekre.
Zágoni úgy véli, a helyi társadalmakra és gazdaságokra gyakorolt hatás elemzése – ami a mostani jelentés igazi újdonsága – jó irány, mert kevesebb vitát generál, és segíti a helyes döntések meghozását.
Megemlítette ugyanakkor, hogy Magyarországon már tíz évvel ezelőtt elkészült a hasonló szemléletű, a tudomány teljes keresztmetszetét és számos szakmát (az építészettől a katasztrófavédelemig) mozgósító MTA VAHAVA projekt. Igaz, az eredmények nyomán megszületett klímatörvény-javaslatból gazdasági és politikai ellenérdekeltségek miatt azóta sem lett jogszabály.
