Ha már úgysem tudjuk elkerülni, legalább élvezzük a látványt! - havi jelenségnaptár

A hullócsillagok egész hónapban záporoznak, de a május 5-i csúcspont idején érdemes kívánni egyet hajnalban – lehetőleg azt, hogy még időben égjenek el a légkörben.

Május 8. Bikaszem a Holdon

A csillagászatban együttállásnak nevezik azokat a jelenségeket, amikor két égitest pályája keresztezi egymást, így szorosan egymás mellett látszanak az égbolton, ritkább esetben el is fedik egymást. Az együttállások és fedések – amellett, hogy nagyon szép látványt nyújtanak – azért is érdemelnek említést a jelenségnaptárban, mert kiemelnek a csillagháttérből egy-egy érdekesebb csillagot vagy bolygót, amit máskor talán észre sem vennénk.

Május első együttállása 8-án reggel lesz, amikor az Aldebaran találkozik a Hold vékony sarlójával. Ez egy nagyon szoros együttállás (már-már fedés) lesz: Az Aldebaran fél fokra közelíti meg a Holdat.

Az Aldebaran a Bika (csillagkép) vérben forgó szemét jelölő, 65 fényév távolságra lévő narancssárga óriáscsillag. Neve nyomkövetőt jelent, aki a Fiastyúkot – az égbolt egyik leglátványosabb csillaghalmazát – üldözi, ami szabad szemmel is könnyen megtalálható az Aldebaran-Hold párostól északkeletre.

Május 9. Sic transit

Az együttállásoknál sokkal ritkábbak, ezért mindig izgalomba hozzák a csillagászokat a tranzitok, amikor egy-egy bolygó áthalad a Nap (vagy egy másik bolygó) korongja előtt.

Ezért a mai Merkúr-tranzitot az év egyik legfontosabb csillagászati eseményeként tartják számon. A bolygó délután negyed kettőkor lép be a Nap korongja elé, a vonulás több órán keresztül tart. Magyarországról a kilépés már nem lesz látható.

(Az esemény 13:12-kor kezdődik, a bolygó 16:56-kor ér a napkorong közepére, Magyarországon a Nap 20:07-kor nyugszik. Az átvonulás megfigyeléséhez itt találnak térképeket: >>>)

A bolygó-tranzitokat többek között azért is tartják számon, mert egy különleges optikai csalódással társulnak: amikor egy bolygó belép a napkorong elé, látszólag egy fényhíd képződik a két égitest között, mintha beleharapna a Napba; kilépéskor pedig "kiszakít belőle egy darabot".

A Merkúr-átvonulás ritka jelenségnek számít: az utolsó tranzit 2006-ban volt, a következő 2019-ben lesz, utána pedig csak 2039-ben.

A Merkúr 2006-ban vonult át utoljára a napkorong előtt. A bolygó a korong alsó-középső részén látható, a  bal szélen lévő pötty pedig egy napfolt, ami jóval nagyobb a Merkúrnál. Fotó: NASA

(A jelenséget csak távcsővel és hitelesített szűrőfóliával lehet megfigyelni.)

A 2006-os Merkúr-tranzit a NASA felvételén:

 

Május 14. Kiskirály félholdja

Újabb látványos együttállás lesz ma reggel, ezúttal az Oroszlán csillagképben járó Hold látogatja meg a Regulust, az égbolt legfényesebb csillagainak egyikét. A Hold aránylag gyakran elfedi a Regulust, de most a csillag csak 2 fokra közelíti meg a félholdat, reggel 8 óra körül. Szabad szemmel ugyan nem látható, de látcsőben már kivehető, hogy a Kiskirály névre keresztelt fényes kékesfehér Regulusnak egy halvány, sárgás színű kísérője is van. 

Május 15: Jupiter csókja

Az együttállások közül az egyik leghálásabb "szabadszemes" jelenség a Jupiter és a Hold találkozása. A Naprendszer legnagyobb bolygója – amely korongja távcső nélkül is felbontható – délelőtt fél tizenegykor 2 fokra északra lesz látható a Holdtól. Az időpont nem túl ideális az észlelésre, de a Jupiter fényessége miatt érdemes próbálkozni.

Május 22. A Mars-hoax napja

"Bárhol leszel, ma 0 óra 30-kor pillants fel az égre. Két holdat fogsz látni. A Mars fog a legszebben fényleni, és olyan lesz, mint a telihold. A Mars 34,65 millió mérföldre lesz a földtől. Ilyen esemény legközelebb 2287-ben lesz" – 2003 óta minden egyes Mars-közelség idején újra és újra felbukkan az álhír a neten, és hiába cáfolták meg ezerszer, a hoax kipusztíthatatlan. Ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni: idén sem lesz "szuper-Mars". A tévhitnek annyi a valóságalapja, hogy éjfélkor ér a legközelebb a Mars a Földhöz, 75 millió kilométeres távolságra, így a bolygó látható átmérője tényleg most lesz a legnagyobb az évben. De ez inkább csak a csillagászoknak lehet érdekes, szabad szemmel még a legkisebb holdkráter is nagyobb, mint amekkorának a Marsot látjuk.

A Mars és a Hold látható átmérője a Földről, azonos nagyítás mellett NASA/STScl

Szóval semmi különbséget nem fogunk látni – legfeljebb a Mars egy fokkal fényesebb lesz a szokásosnál. Kisebb és közepes nagyítású távcsövekben viszont már számít a különbség: a közelség idején sokkal jobban kivehető a narancssárga-vöröses bolygó korongja, fehér pólussapkája, esetleg hegyvonulatai és felhői is.

Május 22. Gyűrűk ura

A Jupiter mellett a Szaturnusz a Naprendszer másik, távcső nélkül is gyönyörű látványt nyújtó bolygója: tiszta égen szabad szemmel is kivehető a sárga gázóriás gyűrűje és legnagyobb holdja, a Titán. Ma este 11 órakor a Szaturnusz 3 fokra délre lesz látható a Holdtól, a Titánt viszont a telihold fénye elvakíthatja.

Bolygók láthatósága

Merkúr: A hónap elején egy és negyed órával nyugszik a Nap után, jól látható este a nyugati látóhatár közelében, de a láthatósága gyorsan romlik. Május 9-én alsó együttállásba kerül a Nappal, legközelebb a hónap végén bukkan fel újra a hajnali keleti égen.

Mars: A Skorpiótól a Mérleg csillagkép felé halad, egész éjszaka megfigyelhető a déli égen, de nem lesz túl magasan a horizonttól. A hónap végén lesz a legjobb a láthatósága.

Jupiter: Magasan látszik az éjszaka első felében a nyugati égen, a Rák csillagképben.

Szaturnusz: Késő este kel, az éjszaka nagyobb részében megfigyelhető alacsonyan a déli égen, a Kígyótartóban.

Uránusz: A hónap második felétől kereshető a Halakban napfelkelte előtt, a délkeleti ég alján.

Neptunusz: Az Uránuszhoz hasonlón hajnalban kel a Vízöntő csillagképben, szintén a délkeleti égbolton, így mindkettőt nehéz kiszúrni távcső nélkül. Pici kék, nem pislákoló pöttyöket kell keresni a horizont közelében, minél távolabb a városi fényektől.

Vénusz: Túl közel van a Naphoz, ezért nem látható.