A NASA pasadenai Jet Propulsion Laboratóriuma megvalósíthatósági tanulmányt készít a szilárd felszín nélküli gázbolygók légkörében „úszkáló” új típusú robotok kialakítására, jóllehet jelenleg még nincs olyan konkrét program, melyben ilyeneket bocsátanának útjukra. Adrian Stoica, a szélrobotok vezető tervezője szerint a mintát az újfajta eszközökhöz a természetből vették, s a példa a gyermekláncfű, vagyis a pitypang magja. A szél által szállított repülőszőrös termés hosszú ideig képes a levegőben maradni, s az űrkutatók ezt a mechanizmust szeretnék alkalmazni az új robotoknál.

A légköri mozgásokból nyerné az energiát NASA/JPL-Caltech

Ehhez persze energia kell, amit a gázbolygók atmoszférájából kellene nyerni. Ez nem származhat a Napból, mert a robotot a légmozgások akár tartósan a bolygók éjszakai oldalára sodorhatják. Nukleáris energián is gondolkoznak, ám a lehetőségeket behatárolja a robot súlya, ami nem lehet nagy. Érdekes lehetőség lenne viszont kihasználni a szelek, a hőmérséklet-változások, vagy akár a bolygó mágneses terének energiáját.

A kutatócsoport ennél is nagyobb lehetőséget lát a gyakori gázturbulenciák, a gyakran változó irányú és intenzitású széláramlások energiájának megcsapolásában. Ennek megfelelően jelenleg folyamatosan ellenőrzött légmozgások segítségével igyekeznek kialakítani a legalkalmasabb rendszert, amely a változó körülményeknek megfelelően azonnal képes megváltoztatni a robot mozgását. Ehhez elektronikus érzékelőkre is szükség van, melyek kidolgozását szintén tervezik.

A prototípus elkészítéséhez a NASA NIAC programja (Innovative Advanced Concepts) százezer dollárt adott. A szélrobotok azonban a Földön is hasznosak lehetnek, mert kiegészítő lehetőséget adnak a tudósok kezébe, akik például a hurrikánok természetét szeretnék jobban megérteni.