J. C. németországi útjai során látta, hogy arrafelé mennyivel egyenletesebbek, jobb minőségűek a sörök, ezért elkezdett kísérletezni az ottani alsó erjesztésű sörökkel. (Ezeknél alacsonyabb hőmérsékleten zajlik az erjedés, és ennek végén a fenéken lassan ülepednek le az élesztősejtek.) A legenda szerint a kalapjában hozott Münchenből Koppenhágába lager típusú élesztőt, s ezzel készült sörével nagy sikert aratott. Ennek hatására vette meg az újonnan feltört vízforrás közelében az említett dombon lévő ingatlant, melyet a fiáról, Carlról, illetve a dánul is bergnek hívott hegy szóról Carlsbergnek nevezett el.
J. C. a kor minden korszerű vívmányával felszerelte gyárát, és néhány éven belül néhány száz hordóról húszezerre növelte a termelést. Az alapító kezdetektől fogva érdeklődött a tudomány iránt. Apja tanácsára már tizenéves fiúként el-eljárt a koppenhágai egyetemre, és sokat beszélgetett a híres fizikussal, az elektromagnetizmust elsőként leíró Oersteddel, aki erősen érdeklődött az erjedési folyamatok iránt is.
A sörgyár létesítésének idején még a szakemberek is sokat vitatkoztak arról, hogy vajon a folyékony kenyér előállításához szükséges erjedésben főként vegyi vagy inkább élettani folyamatok játsszák a főszerepet. J. C. ezért 1875-ben egymás után két laboratóriumot létesített, egy kémiait, majd egy élettanit. Erre nemcsak Oersted inspirálta, hanem a német vegyész, Justus von Liebig, sőt Pasteur is, akivel élénk levelezést folytatott, s aki később, 1884-ben meg is látogatta Koppenhágában.
 |
Jacob Christian Jacobsen, az alapító
Boisvieux Christophe |
Sok fontos felfedezés született J. C. laboratóriumában, így a többi között itt tenyésztették ki az első tiszta élesztőtörzset, amelyet Saccharomyces carlsbergensisnek neveztek el. Ezt tekintik az igazi „sörtudomány” kezdetének. Ebből a törzsből ingyen adtak a világ többi sörgyárának. Mi több, J. C. úgy rendelkezett, hogy cége összes eredménye nyilvános legyen és maradjon. Ezt a szabadalmak korában is megpróbálják betartani – állítja látogatásom kalauza, Marie Bojstrup tudományos főmunkatárs.
Itt született meg az oldatok kémhatásának mércéjeként ma minden iskolában kötelező tananyagnak számító pH-skála is, amelyet S. P. L. Sorensen a készülő sör savasságának mérésére talált ki. A régi laboratóriumot 1897-ben váltotta fel a ma is látható – szintén történelmi hangulatot árasztó – kutatási épület, melyben a régi bútorok és polcok között most is dolgoznak a különféle árpamintákkal, miközben a cég hajdani nagy tudósainak portréival díszített ház mellé 1976-ban felépült a korszerű tudományos központ.
Jelenleg százötvenen dolgoznak itt, de ma már a genetika vezérli az árpafajtákkal és élesztőtörzsekkel kapcsolatos kutatásokat. Néhány éve meghatározták a cégről elnevezett híres élesztőtörzs teljes génsorrendjét. Ehhez az 1880-as években lezárt eredeti palackokat nyitottak ki. Mint Marie Bojstrup elmondta, a több mint 130 éves sörnek fantasztikus, a portói borhoz hasonló íze volt.
|
A kutatóközpont kívül-belül
Boisvieux Christophe |
A kutatási központ kísérleti sörfőzdéjében különböző malátavonalakat tesztelnek. Bár a hagyományos Carlsberg sör állandósága fontos érték, a cégcsoport (amelyhez ma már olyan márkák is hozzátartoznak, mint a Tuborg vagy a francia Kronenbourg) ötszázféle sört állít elő a világban, s az újdonságok minőségéhez legalább annyira fontos a kísérleti részleg munkája. Amely például azzal is jelentős anyagi hasznot hozhat, ha az élesztő kéthetes erjedési idejét egy új technológiai trükkel egy nappal sikerül lerövidíteni.
A sörélesztőt ma már nem szokták kenyérsütésre használni, de J. C. első belvárosi üzemében a használt sörélesztőt egy régi hagyomány alapján még ingyen adták a koppenhágaiaknak, akik ebből állítólag igen kellemes, bár kissé sörízű kenyeret tudtak sütni. Erről a lehetőségről a fővárosiaknak a Carlsberg létrejöttével le kellett mondaniuk. J. C.-nek is le kellett mondania álmairól. Fia, Carl ugyanis, bár szintén kitanulta a sörkészítés csínját-bínját, a tudományok helyett inkább a művészetek iránt érdeklődött.
Emiatt egyre feszültebb lett a viszonya apjával, ami odavezetett, hogy 1881-ben New Carlsberg néven saját sörgyárat nyitott. Emellett a bajor Lajos király példája nyomán saját műgyűjteményét a városra hagyva megalapította a mára világhírűvé vált képzőművészeti múzeumot, a Glyptotekot, anyagilag pedig olyan művészeket támogatott, mint Picasso, Gauguin, Monet, Giacometti vagy Henry Moore.
A konfliktus miatt J. C. végrendeletében vagyonát és vállalatát egy szem fia helyett az általa 1876-ban létrehozott Carlsberg alapítványra bízta. Innentől kezdve a laboratóriumok is függetlenné váltak a sörfőzdétől, és közvetlenül az alapítvány irányítása alá kerültek. Később Carl szintén az alapítványra hagyta cégét, amely a huszadik század elején egyesült apjáéval. Az alapítvány vezetőségének öt tagját az eredeti végrendelet értelmében ma is a Dán Királyi Tudományos Akadémia jelöli.
 |
| Boisvieux Christophe |
Az első elnök klasszika-filológusként a Koppenhágai Egyetem rektora volt, de megfordult az elnöki székben (melynek birtokosa a cégcsoport felügyelőbizottságának is első embere) többek között jogász, gyógyszerész és több történész is. Az alapítvány a cégcsoporton belül ma is irányító szerepet tölt be 51 százalékos szavazati arányával s a részvények több mint negyedének birtokosaként, bár ez utóbbi feltételt a közeljövőben eltörlik.
Őrzik viszont J. C. erős társadalmi elkötelezettségét. Az alapító, aki mellesleg nemzeti liberális parlamenti képviselő is volt, a korábban kiégett frederiksborgi hajdani királyi kastélyban Nemzeti Történeti Múzeumot hozott létre. Lakóházát, mely híres művészek, például a dán szobrász, Thorvaldsen műveivel díszített antik hatású villa, kis park veszi körül a hajdani gyártelep szélén.
A korabeli dán és nemzetközi értelmiségi elit találkozóhelye Carl 1911-es halálától 1995-ig számos nagy dán tudós lakhelye volt. Többek között itt élt és dolgozott idős korában a nagy atomfizikus, Niels Bohr is. Az épület manapság tudományos konferenciáknak ad otthont, s Carlsberg Akadémiának nevezik. Úgy is mondhatnánk, az akadémia sörgyárának akadémiája.
