A kutatók az agyba ültetett elektródák segítségével a kísérleti alanyok agyhullámait gyűjtötték össze, majd egy számítógépes modell segítségével meghatározták, hogy a jelek alapján éppen milyen szóra gondoltak a páciensek. Ha sikerül ezt a módszert továbbfejleszteni, akkor végső soron kómában lévő emberekkel is kommunikálhatnak.

A 2011-ben folytatott vizsgálat során Brian Pasley, a Kalifornia Egyetem (Berkeley) kutatója munkatársaival az agy úgynevezett gyrus temporalis superior, vagy STG nevű részére koncentrált. Ez a rész a hangok feldolgozásáért is felelős. A csapat tizenöt beteg agyhullámait figyelte. A tumor, vagy epilepszia miatt műtött emberek különböző szavakat és mondatokat hallottak. Azt elemezték, hogy a különböző hangok mely agyterületen váltottak ki ingert. Egy idő után a korábban rögzített és feldolgozott agyhullámok alapján a kutatók meg tudták állapítani, hogy milyen szóra gondolt a beteg.

A Kalifornia Egyetem másik kutatója, Robert Knight szerint a kutatás kettős eredménnyel szolgált. Az egyik, hogy sikerült jobban megérteni az agy működését, amelynek köszönhetően elvileg olyan eszköz készíthető, amelynek segítségével a kommunikációra képtelen emberek is kifejezhetik gondolataikat. Knight szerint „ezek az emberek segítették a tudományt, most a tudománynak kell segíteni őket!”