Újkőkori, lovakat is ábrázoló rajz a dél-franciaországi Chauvet-Pont-d’Arc-barlangból

Azt azonban eddig nem tudtuk, mikor és miként háziasították.

A molekuláris genetika segítségével az állatok háziasításának időbeli és térbeli folyamatai rekonstruálhatók. A lovak sejtmagjának genetikai elemzése nemrégiben látott napvilágot. Az ennek csupán töredékét kitevő és kizárólag anyai ágon öröklődő géneket tartalmazó, a sejtplazmában lévő (az energiatermelésben központi szerepet játszó) sejtszervecskék, a mitokondriumok DNS-sorrendje azonban már 1994 óta rendelkezésre áll. Mindeddig tehát a lovak szinte összes molekuláris biológiai és fejlődéstani vizsgálata csupán mitokondriális génszakaszokra korlátozódott. Itt gyakoriak a mutációk, s emiatt az ősi törzsfejlődési elágazódások pontos meghatározása nem lehetséges, megbízhatatlan. Így a lovak esetében sem bizonyult megfelelőnek.

Az Alessandro Achilli vezette nemzetközi kutatócsoport az említett nehéz ségek kiküszöbölésére elemezni kezdte a földön elterjedt sokféle lófajta mitokondriális génszakaszait. (A korábbi elemzés vélhetően csupán egy lófajtára korlátozódott.) Eredményeikrőla PNAS című tudományos folyóirat legfrissebb számában számoltak be.

Az elemzéshez a kutatók 83 középázsiai, közép-keleti, európai és amerikai fajtából vettek mintát. Az analízis segítségével felrajzolták a lovak törzsfáját, ahol a kiindulási pontot az az ősi kanca jelentette,melyből az összesmodern ló leszármazott. A törzsfán összesen 18 főbb csoport szerepel (minden egyes csoport egy közös őstől származtatható). Az utolsó vadló, az úgynevezett Przewalski-ló csak egy ezek közül. Az eurázsiai csoportok földrajzi eloszlásának az irodalomban és az Amerikai Közegészségügyi Intézet génbankjában szereplő adatokkal való összehasonlító elemzéséből kiderült, hogy az európai és a közép-keleti mintákban nem találhatók meg a csak a Przewalski-ló vonalára jellemző genetikai minták. Ez és más vizsgálatok eredményei megerősítik, hogy a háziasított lovak nem a Przewalski-lovak leszármazottai. Az is kiderült, hogy Ázsiában található a legnagyobb genetikai változatosság, és ez az egyetlen olyan földrajzi terület, ahol a genetikai elemzés alapján az összes csoport előfordul.

Más háziasított állatfajok DNS-analíziséből kiderült, hogy csak néhány helyen háziasított, kevés egyed leszármazottai. A lovak vizsgálata azonban felfedte, hogy esetükben más történt. A háziasított fajtákban azonosított fő csoportok zöme megtalálható a különböző földrajzi területeken. A kutatók szerint ezeket az eredményeket össze kell vetni a modern lovak ménvonalainak genetikai jellemzőivel is. A legújabb vizsgálatok alapján ugyanis gyakorlatilag nincs DNS-sorrend-változatosság az apai vonalon öröklődő Y-kromoszómában. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy a vadlovak háziasítása csupán közeli rokonságban álló mének bevonásával zajlott, és csak az anyai vonalakban engedtek meg nagyobb variációkat.

A régészeti leletek alapján a lovak háziasítása legkorábban az újkőkor és a bronzkor közötti időszakban (6-7 ezer évvel ezelőtt) ment végbe. Achilliék vizsgálatai azt mutatják, hogy több kancavonalat háziasítottak. A vonalak zömének szétválása is az újkőkor idejére tehető.

A vizsgálat végkövetkeztetése szerint a modern lovak legutolsó közös őse mintegy 140 000 évvel ezelőtt élhetett, és az újkőkori és bronzkori időszak közötti periódus óta számos csoportot háziasítottak Eurázsia különböző területein. A részletes genetikai vizsgálat segíthet az épen maradt maradványok osztályozásában, a modern fajták (pl. telivérek) pedigréjének újraértékelésében, és a mitokondriá lis génszakaszoknak a versenylovak teljesítményére kifejtett hatásának értékelé sében.

18

A TÖRZSFÁN összesen a lovak 18 főbb, közös őstől származtatható csoportja szerepel.