Maszat kilövésre vár - egy Szojuz VS01 típusú rakéta a Francia Guyanán álló 'európai' kilövőállomáson

Reuters - Handout

Az új típusú hordozórakéta startjára az egyenlítő közelében fekvő Francia Guyanán található Kourou európai űrközpontjában kerül sor 2012. február 9-én. Sikeres start esetén, az indítást követően alig több mint 70 perccel, a hordozórakétán található műholdak – két, nagyobb méretű olasz és hét, egy köbdeciméteres aprócska – Föld körüli pályára állnak.

Becsomagolják a magyar műholdat
BME Természetesen műszaki és természeti okok miatt a start az utolsó pillanatban is halasztódhat, de a Műegyetemen abban bíznak, hogy minden rendben lesz.

Az első magyar műhold, a Masat–1 a BME két villamoskari tanszéke, az Elektronikus Eszközök Tanszéke és a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék, valamint a BME Űrkutató Csoportja hallgatóinak, doktoranduszainak és oktatóinak összefogásával, szponzori támogatással született meg. Az 1970-ben alakult Űrkutató Csoport több mint negyvenéves fennállása során tizenöt műholdra, két üstökösöket vizsgáló űrszondára (Vega és Rosetta) és a Mir űrállomásra készített berendezéseket. Valamennyi hibamentesen működött, illetve működik.

Az utóbbi években az ESEO (Euro pean Student Earth Orbiter) oktatást segítő műholdra készült tápellátó-alrendszer és egy űridőjárást vizsgáló műszer e műhelyben. A Masat–1 nevű kisméretű műhold úgynevezett pikoszatellit. Ez szabvány szerint egy 10×10×10 centiméteres kocka, amely 1 kg tömegű lehet.

A magyar műhold megközelítőleg 17 centiméter hosszú antennája a műegyetemi földi állomásra továbbítja majd a mérési adatokat. A BME földi állomásának tesztelésében 2009 áprilisában vett részt Charles Simonyi a nemzetközi űrállomás fedélzetéről. „A cél voltaképp mi is? A cél, megszűnte a dicső csatának, a cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga...” – ezt a Madách Imre-i gondolatot idézte Charles Simonyi, miközben elhaladt Magyarország felett.

A kétszeres űrturista Simonyi maga ajánlotta fel, hogy segít az állomás tesztelésében, amikor hallott a Masatról. A földi állomás központi vezérlőjének a Mérnöktovábbképző Intézet ad otthont, míg az antennarendszer a BME E épületének tetején kapott helyet. (Az állomásnak Érden van egy tartalékbázisa is, hiszen a technika ördöge nem alszik.)

Maga a magyar műhold legalább olyan érdekes, mint a földi állomás. A története 2000-re nyúlik vissza. Az Egyesült Államok egyik egyetemén ekkoriban vetődött fel, hogy a hallgatókkal építtetni kellene egy műholdat. Nem valami bonyolultat, olyat, amelyik pontosan jelzi a helyzetét a Földre, és néhány hónapon át működőképes marad. Az eltelt években több mint félszáz olyan apró műhold készült el a világon, amelyet már pályára is állítottak. További negyvennegyvenöt vár felbocsátásra. Ebbe a sorba illeszkedik az eszmei értékben háromszázmillió forintos projekt keretén belül összeállított műegyetemi fejlesztés.

Magyarok az európai űrkutatás központjában: "Sárközy" szemlézi a terepet Maszat indulása előtt
Reuters - Lionel Bonaventure/Pool Eredetileg azt tervezték, hogy már 2010-ben startol a magyar műhold, de különböző okok miatt csúszott a program. Korábbi tervek szerint a 600–800 kilométer magas Föld körüli pályán keringő eszközt egy indiai rakéta fedélzetére szánták, amit azzal magyaráztak, hogy úgy a fellövés mindössze húszmillió forintba kerülne. Az indiai ötlet megvalósítása túl sokat váratott magára, tavaly ősszel beelőzte az európai lehetőség, amely 300–1450 km magas, elliptikus pályát jelent.

A műhold nem hagyományos csúcstechnikai eszközökből készül, hanem olyan alkatrészekből, amelyek – némi túlzással – bármelyik műegyetemi laborban előfordulhatnak. (Ha csúcs lenne a technika, és hagyományos méretű az űreszköz, forintmilliárdokba kerülne.) A mindössze néhány hónapos működésre tervezett műhold energiaellátását az oldalára tett napelemek biztosítják. A fedélzeti elektronika feladata a folyamatos öndiagnosztika és a kommunikáció a Földdel. A fejlesztőknek arra is figyelniük kellett, hogy földárnyékba kerülve az elektronika majdan ne fagyjon le.

A felbocsátásra előreláthatólag helyi idő szerint 7.00 és 9.00 óra között kerül sor, ami magyar idő szerint 11.00 és 13.00 óra közötti időpontnak felel meg. A felbocsátás előtt három és fél perccel minden rendszer startra kész és elindul a visszaszámlálás,majd az indítást követően több rakétafokozat emeli a magasba és állítja pályára a hasznos terhet, amelynek része a Masat–1 is. Az egész művelet alig több mint 70 percig tart. A sikeres pályára állás után 5 órával a Masat–1 Magyarország fölé ér. Ezt követően az egyetem speciális weboldalán – cubesat. bme.hu – a műhold aktuális pozíciója folyamatosan követhető lesz.

A Masat–1 – melynek neve a magyar és a satellite szavak összetételéből származik – pályára állását követően a gyűjtött adatokat a földi vevőállomásra továbbítja, későbbi feldolgozásra. A fedélzeten elhelyeztek egy fél aktív mágneses stabilizáló rendszert, amelynek segítségével a Földről távirányítással befolyásolható a műhold orientációja.

Horváth Gyula programmenedzser szerint a Masat–1 projekt révén a fejlesztői csapat olyan tapasztalatra és tudásra tett szert, amelyre a hazai űripar igényeit kielégíteni képes, magas színvonalú oktatást és mérnökképzést alapozhatnak. Ezen túlmenően a projekt olyan fejlesztői rutint és referenciát jelent Magyarország számára az űreszközök tervezése, építése és üzemeltetése területén, amely demonstrálja hazánk rátermettségét, érettséget a teljes jogú európai űrügynökségi tagságra.

Kapcsolódó cikkek: Műanyagot mosunk a folyókba | Pilóta nélkül repkednek a kémrepülőgépek | 650 ezer dolláros díj egy magyar tudósnak | 'A Schmitt-ügy jelzi a társadalom erkölcsi színvonalát' | A gyöngybagoly ihletheti a jövő hangtalan repülőgépeit