Az S106 IR protocsillag környezete

A 3300 fényévnyire, a Hattyú csillagképben található S106 IR jelzésű csillagot és a világító gáz- és porfelhőt, amelyben keletkezett, az 1950-es években katalogizálta egy amerikai csillagász, Stewart Sharpless. A lepkeszárnyakhoz hasonló struktúra az ionizált hidrogénfelhő fénylése. A csillagot övező porfelhő eltakarja a központi égitestet, ezért olyan látványos a világító gázfelhő.

Egy kialakuló csillag folyamatosan anyagot gyűjt a környezetéből. A gravitációs összehúzódás energiája ionizálja az atomokat a csillag belsejében. A kavargó elektromosan töltött plazma mágneses teret kelt. A csillag körül így egyre erősödő mágneses tér alakul ki. Ez a tér hatalmas mennyiségben anyagot szór ki a világűrbe a mágneses erővonalak mentén. Ez az úgynevezett csillagszél.

Mivel az S106 IR protocsillag tömege hozzávetőleg 15-szöröse a Napunknak, ezért ez az anyagkiáramlás olyan intenzitású, hogy a környező gázokat 10 ezer Celsius-fokra is felhevíti, a külső tartományokban pedig ionizálja a hidrogénfelhő atomjait. A képen kék színűek az ionizált H tartományok. A felhő képzeletbeli tengelyére merőleges síkban kering az égitest körül az a vöröses por- és gázfelhő, amelyből a leendő bolygók alakulhatnak ki.

A csillagfejlődés törvényszerűségei szerint a keletkező bolygókon esély sincs élet kialakulására, mert egy ilyen nagy tömegű csillag élete viszonylag rövid. Néhányszor tízmillió év alatt elhasználja hidrogénkészletének nagy részét és szupernóva-robbanás után fekete lyukká válik. A robbanás ereje szétszórja a világűrbe a csillag körül keringő anyagot.

A felvétel a valóságban két kép egymásra montírozásával készült. A Hubble nagy látószögű kamerájával készítettek egy infravörös felvételt, és az ionizált hidrogénre jellemző H-alfa hullámhosszán egy másikat. Ezek együttese a kavargó csillagbölcső.