A magyar kutatók sátrai az óriásvulkánon tett tavalyi első látogatáskor

Fotó: Földgömb Alapítvány

A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány 2012. január 23. és február 9. között állapotfelmérő és adatgyűjtő expedíciót indít bolygónk legmagasabb vulkánjához, a 6893 méteres Ojos del Salado tűzhányóhoz. A háromfős expedíció különlegessége, hogy ilyen magasságban még nem folyt hosszú távú környezeti (klíma-) méréssorozat a Földön. A program előzményeként 2010-ben a Földgömb csapata a magyarok közül elsőként mászta meg az óriástűzhányót – ide térnek most vissza, ám már műszerekkel.

Az Andok legszárazabb része a Puna de Atacamának nevezett, 3800–4500 méter magas száraz fennsík és az innen kiemelkedő, 6000 méternél magasabb tűzhányók. Az Ojos del Salado vulkán a chilei–argentin határon, a rendkívül hideg és száraz területen jégsapka nélküli hegytömegként tornyosul. Magáról az Ojos del Saladóról igen kevés a vulkanológiai adat. Az utolsó nagy működési időszaka 30 ezer éve lehetett, azóta csak kisebb kitörések voltak, a legutolsó mintegy 700–1000 évvel ezelőtt. A szunnyadó vulkán környéken (100 kilométeres körzetben) a legutóbbi kitörést egy argentínai vulkán produkálta a XIX. század közepén.

A Föld egyik legextrémebb környezetének számító térség szárazságára van magyarázat: se nyugatról, se keletről nem érkezhet jelentősebb csapadék. Nyugatról azért nem, mert ott húzódik az Atacama alacsonyabban fekvő, parti sivataga. A leszálló légmozgásokat az óceánhideg Humboldt-áramlat erősíti. E két hatás olyan hűvös légpárnát terít a sivatagra, amely megakadályozza a feláramlások kialakulását és a csapadékképződést. Van olyan hely a sivatagban (a tengerhez közel), ahol az évi csapadékmennyiség mindössze 0,02 milliméter. Keletről, Argentínában a Gran Chaco vidéke határolja a terepet. Mivel ez száraz szavanna és forró félsivatag, onnan sem érkeznek igazán nedves légtömegek. Ami pedig mégis megindul, azt az alacsonyabb keleti vonulatok megfogják.

A hely szélsőséges szárazsága és rendkívül alacsony hőmérséklete miatt kiváló indikátor lehet: mind az esetleges melegedés, mind az ezzel járó jégolvadás és nedvesedés dinamikusan megváltoztathatja környezeti viszonyait. Jégsapkák és gleccserek ugyan nincsenek, legfeljebb egy-egy jégfolt néhány hegyen, ám a magyarok nem is ezt vizsgálják, hanem a felszín alatti jég olvadását, vagyis az örök fagy kiterjedésének (permafroszt) csökkenését. A műszerek is az aktív réteg hőmérséklet-változásait rögzítik. A permafroszt jelenléte, illetve eltűnése a klimatikus átalakulásokkal van kapcsolatban, ezek indikátora.

Az expedíció tagjai 4200 métertől 6800 méterig négy magassági szinten elemzik az örök fagy jelenlétét, területi elterjedését, változásait. A mérőhelyek kiépítésén túl fontos cél a vulkán oldalában fekvő tó – a Föld legmagasabban (6380 méteren) elhelyezkedő állóvizének – felmérése, keletkezésének feltárása, fizikai és kémiai sajátosságainak meghatározása.

Nagy Balázs szerint Chilében elképesztően sok földtudományi vagy klímasajátossági kérdés vár megválaszolásra. Egyszerűen nincs mindenre energiájuk a helyieknek, kifejezetten sok külföldi dolgozik ezért az Andok hegyeiben. Hogy az Ojos del Saladót mint az ország legmagasabb csúcsát és mint a Föld legmagasabb vulkánját miért nem övezi nagyobb érdeklődés, az az igen zord környezettel magyarázható, és azzal, hogy oly sok óriásvulkánjuk van (az Ojosnál sokkal aktívabbak is), hogy a figyelem inkább azokra irányul. És persze az ásványi nyersanyag kitermelésére. Bányák ezen a vidéken is működnek szép számmal.

A magyarok a vidék állapotfelmérésére törekednek, ami egyben a folyamatos mérések beindítását is jelenti. Csak így mondhatnak bármit arról, hogy miként változik a környezet. A geográfus szerint 2014-ben visszatérnek, hogy leolvassák az adatokat. A kétéves adatsor már jelentős alapadathalmazt jelent (ez több tízezernyi mérési adat), főként úgy, hogy most semmi sem áll rendelkezésre innen. A monitoring pedig ezután is folytatódik. (A műszerek a mostani feltöltéssel hat évig mérnek.) A berendezések zöme a felszín alá kerül, nem látható, de egyébként sem tartanak attól, hogy valaki ellopná az eszközöket. Valóban igen kevesen járják ezt a vidéket: az Ojos del Saladóra évente nyolcvan ember megy föl.