A brit tudományos közösség, ahogyan Manchester városa is, a Brexit ellen szavazott. A zavar az egész összejövetelre rányomta a bélyegét, olyannyira, hogy míg két évvel korábban Koppenhágában a dán királynő nyitotta meg a rendezvényt, négy éve Dublinban pedig a köztársasági elnök, Manchesternek csak a brit kormány tudományügyi főtanácsadója jutott.
A fáradtnak tűnő Jo Johnson, a Brexit élharcosának számító volt londoni polgármester és jelenlegi külügyér testvére arról biztosította a hallgatóságot, hogy az unióból való kilépés nem jelenti, hogy elhagynák Európát vagy hátat fordítanának a világnak. Ugyanakkor hozzátette, érzi a kutatók bizonytalanságát és az igényt a további részletek tisztázására.
Ez azonban láthatólag még odébb van. A brit tudományos közösség hangulatát talán a nagy tekintélyű brit akadémia, a Royal Society indiai származású Nobel-díjas elnöke, Sir Venkatraman Ramakrishnan fogalmazta meg lapunknak a legvilágosabban, amikor félelemről beszélt, amit jórészt pszichológiai tényezőkkel magyarázott. Az uniós kutatási programokból mostanáig minden tudományterületen a britek részesedtek a legnagyobb mértékben, igaz, a támogatást kapott brit kutatók kevesebb mint húsz százaléka volt brit állampolgár. Persze az ország kutatási költségvetésének a brüsszeli pénz csak tíz százalékát jelentette, és a kormány kijelentette, hogy minden támogatást megad a brit tudomány erejének megőrzéséhez.
Az elnök két forgatókönyvet tud elképzelni. A legtöbb brit tudós azt szeretné, ha a tárgyalások végén továbbra is hozzáférhetne az uniós forrásokhoz, de extrém lehetőségként fennáll az ellenkezője is. Ebben az esetben a kormánynak kellene ezt kipótolnia. Az egy főre eső GDP-arányos kutatási támogatások Nagy-Britanniában az OECD-országok között nagyon hátul kullognak, ám ezeket a kutatók hatékonyan használták fel. Ehhez persze az is kellett, hogy a világ minden részéből, zömmel az unióból érkeztek kutatók. A legalább felerészben külföldiekből álló kutatócsoportot vezető „Sir Venki” szerint a kormány már most is késésben van annak kinyilvánításával, hogy ez a nyitottság megmarad.
A tudós más országokkal összehasonlítva és a brit tájakon most is rendszeresen biciklizve állítja: Anglia eddig a világ legtoleránsabb országa volt, s nem a külföld vesztene többet, ha ez megváltozna.
 |
A Royal Society indiai származású Nobel-díjas elnöke, Sir Venkatraman Ramakrishnan
A szerző felvétele |
Manchester egyik büszkesége, az egyetemhez tartozó Nemzeti Grafén Intézet jó példa a közösséghez tartozás előnyeire. A tavaly márciusban nyitott, 61 millió fontból összehozott ultramodern épülethez 23 milliót adott Brüsszel. A 12 éve az egyetemen felfedezett kétdimenziós szén különleges tulajdonságain ötven fizikus, kémikus és anyagkutató dolgozik a világ legnagyobb, grafénnal foglalkozó alapkutatási intézményében, ahol az előállított grafén tisztasága érdekében 1200 négyzetméternyi, más hasonló helyeknél 35-ször sterilebb laboratórium is található. Látogatóként csak az üveg mögül figyelhettem a beöltözött munkatársakat, de magam is megtapogathattam a fénylő fekete falakat, amelyekre hirtelen támadt ötleteiket rá is firkanthatják a kutatók. Néhány ákombákom képlet bizonyította, ez nem puszta lehetőség. Egy teremben aztán bemutatták a grafén néhány alkalmazási lehetőségeit, a grafénmembrán nanoméretű pórusait kihasználó tengervíz-sótalanítást, a ruhára nyomtatott hajlékony elektronikát, a világ első, grafénnel készült izzólámpáját, vagy a néhány hete a Farnborough-i légishow-n bemutatott grafénszárnyú drónrepülőt. A csodaanyag piaci áttörésére még várni kell, de az intézettel körülbelül azonos nagyságú beruházásként már készül a közelben egy ugyancsak egyetemi, ám cégek pénzéből is épülő, jövőre megnyíló kutatóközpont. Ott azonban a gyakorlati hasznosítás érdekében már az ipar szava lesz a döntő.
Az ESOF alatt azonban nem csak az egyetemen lehetett találkozni a tudománnyal. A központi Szent Anna téren röntgen-fluoreszcenciás műszerrel ingyen mérték a kertekből hozott talajmintákat. A legtöbb biztonságosnak bizonyult, de találtak magas nehézfémtartalmú talajokat is, mondta a földrajztudós Michael. Vicky egy művészek által tervezett konténerben azt mutatta be az érdeklődőknek, hogyan lehet használt kávézaccal töltött, felfüggesztett zsákokon termelni gombákat. A természethez való közeledés jegyében igyekeztek népszerűsíteni a föld nélküli hidropóniás növénytartást is, és azt, hogy miként biztosíthatnák a mind inkább elhanyagolt hátsó kertek a napi élelem egy részét. Zavarba ejtő próbálkozás volt a fehérjedús tücsökporból a helyszínen háromdimenziós nyomtatással előállított keksz. A fűszerekkel és sajttal ízesített rovarcsemegéhez Spanyolországból és Hollandiából szerezték be a farmokon – egyelőre még csak állatok takarmányozására – tenyésztett házitücsköt, s kérdőíveken tudakolták a járókelőket, kóstoltak-e már rovarokat, és vajon szívesen ennének-e ilyesmit a jövőben. Mit mondjak, ott jártamkor nem tolongtak az érdeklődők.
Nagyobb tömeg volt viszont más fesztiválprogramokon, ahol művészek és tudósok álltak elő közös bemutatókkal. A katedrálisban a chesteri állatkert szakemberei segítettek felfedezni kedvelt állatfajok ismeretlen tulajdonságait a betérőkkel. De programok zajlottak a városházától az egyik színház színpadán át több könyvtárig és múzeumig. Az Európai Science Slam kutatóinak hatásos performanszai szintén tömeget vonzottak, amely pontozással döntött a legjobb bemutatóról. Egy dél-koreai tudós lett a győztes, aki arról adott elő, hogy agyunk megtanulja megkülönböztetni az egyes embertípusokat, de a fehéreken szocia-lizálódott agy nehezen tesz például különbséget az egyes ázsiai arcok között, és ez fordítva is igaz.
Persze a konferencia tudományos szekcióin a „brit tudósok” – kategóriánál komolyabb témák is előkerültek. Szó volt a repülő autóktól a kvantumkomputeren és a klímakérdéseken át a következő nagy járvány megállításának lehetőségéig és a személyre szabott orvoslásig. Nagy, áttörésszerű eredményeket ugyan nem jelentettek be, de Arne Ljungqvist, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, a WADA korábbi alelnöke például közölte, a pekingi és londoni olimpián levett minták közül többet újravizsgáltak, és olyan, újabban felismert anyagmaradványokat találtak, amelyek bizonyos szteroidok szervezetbeli lebontásakor keletkeznek, s ez visszamenőleges intézkedésekkel is jár majd az érintett sportolókra nézve. A WADA a riói olimpián a géndopping felismerésére is lépéseket tett az első ilyen célú teszt jóváhagyásával.
|
Minden második embernek van Magyarországon
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A Brexitet követően megszaporodott, kisebbségek elleni támadások fényében figyelemre méltóak a Manchesteri Egyetem kutatóinak adatai, amelyek szerint ha valakit többször is faji alapú támadás ér, ez kimutathatóan káros hatással jár mentális állapotára.
Beültem egy a tetoválás egészségügyi következményeit ismertető ülésre is, ahol az unió kutatóközpontjának friss jelentése szerint idén 12 százalékkal többen dekorálták így testüket Európában, de 20 százalékos növekedéssel Magyarország vezet. Bár a jelentés szerint hazánk 50 százalékos tetkóarányával második a 60 százalékos Luxemburg mögött, a mintavétel módjának bizonytalansága miatt képtelen voltam az eredmény mögött bármiféle szociológiai magyarázatot találni. A szakértők szerint a legnagyobb kockázat a legtöbbször nem kizárólag tetoválásra gyártott festék minőségében van, ami gyakran fertőzéseket vagy allergiás tüneteket okoz.
Pozitív meglepetés: a karcinogén összetevők ellenére rákos következményekkel nem találkoztak a kutatók. Sajnos az unióban nincs egységes szabályozás a tetoválószalonokra, de sok helyen, például Németországban információs kampány indult a biztonságos tetkókért.
A konferenciaközpont melletti patinás szállodában, ahol hajdanán először találkozott egymással Rolls és Roys, az ESOF zárónapján a városi egyetem tartotta diplomaátadási ünnepségét. A téren a díszes sipkás, taláros, friss diplomás sarjukkal büszkén fényképezkedő burnuszos, száris családok jelenléte az ország eddigi nyitottságát példázta. A téren hullámzó tömeget figyelve nehéz elképzelni, hogy a tudományban ez a színkavalkád a jövőben elhalványuljon, unióval vagy anélkül.
