galéria megtekintése

Tízmilliárdokat spórolhatnánk, de az állam inkább ül az adatokon

2 komment


Hargitai Miklós

Az adat az új olaj – a „ne zavarj, lopok” hazájában forradalmian hangzó gondolattal kezdődik a július közepéig véleményezhető közadat-politikai stratégia.

Az új közadat-politikai stratégia bevezetője szerint a rendelkezésünkre álló digitális információ 90 százaléka az elmúlt két évben keletkezett. A szédítő tempóban termelődő közadatokra tehát már csak mennyiségi okokból is célszerű vagyonként tekinteni.

Látsz vagy látnak?

Ennél azonban többről van szó: a nyílt adatkezelésű országok gyorsabban fejlődnek és demokratikusabban működnek, mint ahol az állam „az információ hatalom” megfontolás alapján ráül a közpénzből előállított adatokra. A magyar államra egyelőre az üldögélés jellemző: mi vagyunk az egyetlen hely Európában, ahol a korrupció elleni küzdelem eszköztárából kimaradt az adatnyilvánosság.

 

A világ más részein akadnak megfontolandó jó gyakorlatok: Dániában a gépjármű-nyilvántartás a rendszám alapján a gépjármű adatait (típus, gyártási év, tömeg stb.) is elérhetővé teszi, így a tulajdonos a rendszám alapján is mindent meg tud rendelni az autójához, nem kell katalógusadatokat böngésznie egy szűrőcseréhez. Svédországban a rendszám alapján SMS-ben elküldi a rendszer a tulajdonos/üzemben tartó adatait, ami Magyarországon sok állami ­autóhasználót kényszerítene kínos magyarázkodásra. Az USA Egészségügyi Ellátó és Szolgáltató Központjai nyilvánossá tették a hozzájuk beérkező finanszírozási igények adatait, az újságírók pedig egész sor túlszámlázást buktattak le az adatok alapján. Olaszországban újságírók egy csoportja egy kereshető adatbázist hozott létre a politikai pártok támogatásáról, így bárki megtudhatja, milyen forrásokból és mennyi pénzből gazdálkodik egy-egy politikai erő.

– Magyarország átültette ugyan a vonatkozó uniós irányelveket saját jogrendszerébe, de érdemi, gyakorlati lépéseket nem tett a rendelkezések valóra váltására – írja a stratégia, megjegyezve, hogy nincs adatpolitikánk vagy közadat-újrahasznosítást támogató adatbányász portálunk. Van viszont törvényünk a „visszaélésszerű adatigénylésről”, ami azonnal fogalmi képtelenséggé válna, ha mindenki könnyen hozzáférhetne a közadatokhoz.

– A jelenlegi állapot fennmaradása azt eredményezi, hogy egyre nagyobb versenyhátrányba kerülünk azokkal az országokkal szemben, amelyek jogszabályok elfogadásán túl aktívan segítik a közadatok széles körű hasznosulását, írják az ismeretlen szerzők, akik szerint nehéz eldönteni, hogy a köz- vagy a magánszféra nyerne-e többet az adatfelszabadítással. „A közadatok ismerete és akadálymentes használata rezsicsökkentést eredményez a közszférán belül, mivel megszünteti a redundáns adatgyűjtéseket. A közadatok nyílt közzététele segít a közszféra átláthatóságában, az állam iránti bizalom erősödésében, a korrupció elleni küzdelemben, a társadalom bevonásában a döntések meghozatalában, és így a döntések társadalmi elfogadottságában is. Ez az alapja a nyílt kormányzásnak” – tartalmazza a stratégia, amely szerint a közadatok közzétételét előíró törvényi szabályozás érvényre jutásához hatékony jogérvényesítési mechanizmusra és szankciókra van szükség.

A stratégia készítői szerint a központi költségvetésből kell megfinanszírozni a közfeladat ellátása érdekében történő adat-előállítást, és az adatokat ingyen vagy határköltségen kell rendelkezésre bocsátani, mert az így kieső, legfeljebb évi egymilliárd forintnyi bevételnél és az egyéb intézkedések 10-20 milliárd forint körüli egyszeri költségeinél lényegesen nagyobb, akár évi 50 mil­liárd forint költségvetési haszon is várható az adatszabadság előnyeitől vagy attól, ha a magyar államigazgatásban is gyökeret verne az informatikai alapú döntéstámogatás.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.