Embert, műemléket és repülőgépet veszélyeztető seregélyek köröznek Róma fölött

Reuters - Chris Helgren

Mindennaposnak mondhatók a repülésben a New York-ban csodálatos módon megmenekült gép zuhanását okozó balesetek: 1990 és 2004 között csak az USA-ban közel 56 ezer olyan balesetet regisztráltak, amikor egy utasszállító bizonyítottan madárral ütközött össze. Sajnos azonban nem mindegyik gép jár olyan szerencsésen, mint a US Airways 1549-es járata. 1960-ban 62 ember halt meg egy Lockheed L-188-as gép lezuhanásakor Bostonban, 1988-ban Etiópiában pedig 35 utas vesztette életét egy Boeing 737-es fedélzetén.

 A nagy utasszállító repülőgépeket eleve úgy tervezik meg, hogy azok még egy két kilogrammos madárral való ütközést is többé-kevésbé sértetlenül képesek átvészelni. Komolyabb problémát jelent viszont, ha ennél nagyobb tömegű állatról vagy esetleg egy egész madárcsapatról van szó. A legtöbb „gép-madár találkozás” a fel- illetve leszállásoknál, 3000 méter magasság alatt következik be, de a földfelszínen, gurulás közben is könnyen bekerülhet egy-egy idegen tárgy a hajtóművekbe. A nemzetközi repülőterek közelében ezért fairtással, a bokrok kivágásával, sőt egyes esetekben – így például Ferihegyen is – durva hanghatásokkal igyekeznek távol tartani a madarakat.

 Abban az esetben, ha csak az egyik hajtómű sérül meg a balesetben, még viszonylag kockázatmentesen lehet startolni-landolni, ha viszont a repülő összes hajtóműve kiesik, a személyzetnek komoly tudásra van szüksége ahhoz, hogy tolóerő nélkül, szinte vitorlázva tegye le a gépet – mondta Neumann Mihály repülőgép-kapitány. Amikor valamilyen külső tárgy bejut a hajtómű belsejébe, az hirtelen elvonja az égéshez szükséges oxigént az üzemanyagtól, miután pedig elhagyja a gépet, rendkívül rövid idő alatt áll vissza a megfelelő oxigén-üzemanyag arány. Ez nagymértékű nyomásváltozáshoz vezet, kialakul az ún. pompázs-jelenség.

 A repülőgép teljes hajtóerejének elvesztése után a személyzetnek nagyon kell ügyelnie arra, hogy jól osszák be a meglévő, de folyamatosan csökkenő sebességet, mert a kényszerleszállásnál már csak erre alapozhatnak – véli Neumann. Vízreszállásnál pedig különösen fontos, hogy a repülő relatíve kis sebességgel érintse a vízfelszínt, ellenkező esetben ugyanis könnyen előfordulhat, hogy az ütközés hatására súlyosan megsérül a gép teste. A New York-i eset példaértékűnek mondható, a legénység kiválóan végezte a munkáját – tette hozzá a szakértő.

Kapcsolódó cikkek: Nincs túlélője a pápua új-guineai légi balesetnek | Azonosították a lezuhant Airbus pilótáját | Már ötven holttestet találtak | Vihar akadályozza az Airbus áldozatainak kiemelését | Románia méretű területen keresik a lezuhant Airbus fekete dobozait