A legfrissebb Nemzetközi Geoszféra-Bioszféra Programnak a jelenleg is zajló uniós Varsói klímacsúcsra készült jelentése az óceánok savasodását vizsgája. Az eredmények szerint 2100-ig a jelenlegi helyzethez képest százhetven százalékkal nő a savasodás mértéke, ami az óceáni fajok harminc százalékának kihalásához vezethet.

Kutatók szerint napi 24 millió tonna szén-dioxid kerül az óceánokba emberi tevékenység következtében. A nagymértékű szénterhelés az óceánok kémiai összetételének megváltozásához vezet. Az ipari forradalom kezdete óta – azaz a 18. századtól napjainkig – jelentős mértékben megváltozott az óceánok kémhatása. Szakértők szerint ennek aggasztó hatásai lehetnek az élővilágra. Jelenleg a savasodás hatása leginkább a sarkvidéken és a Déli-óceánban a legerősebb. A hidegebb óceánok több szén-dioxidot nyelnek el és hamarabb változik a kémhatásuk. Minél gyorsabb ez a folyamat, annál nagyobb kárt tesz a szénsavvá alakult szén-dioxid a tenger lakóinak vázában és az óceáni organizmusokban.

Kutatók szerint 2020-ra a kálcium-karbonát vázú élőlények számára élhetetlenné válik a sarkvidék, ami az ottani élővilág 10 százalékát érinti. Az évszázad végére a teljes sarkvidék elnéptelenedhet. A savasodással párhuzamos folyamat az óceánok hőmérsékletének emelkedése, a két hatás pedig egymást erősítve súlyos következményekkel jár majd. „A hatások már kézzel foghatóak”-, írja Jean-Pierre Gattuso, a francia Nemzeti Természettudományi Kutatóintézet professzora. „ A Déli-óceánban már találtunk szétmart kagylóhéjakat és tengeri csigákat. A puhatestű állatoknak kulcsszerepük van a táplálékláncban, eltűnésük súlyos hatással lehet az egész ökoszisztémára.” A szerzők arra figyelmeztetnek, az ökológiai veszteség mellett a gazdasági hatás is jelentős. A puhatestűek csökkenése akár százharminc milliárd dolláros kiesést is elérhet az évszázad végéig, ha a szén-dioxid kibocsájtás az eddigi mértékben növekszik.

Megoldás lehet az a vitatott eljárás, aminek során zúzott mészkövet öntenek az óceánokba, ezzel lúgosítva a kémhatásukat. Az eljárás valamennyire enyhíti a savasodást, de teljes mértékben nem oldja meg a problémát. Elképzelhető, hogy ez a módszer a védettséget élvező öblökben kis mértékben javítja a víz minőségét, de a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy nagyobb területen a technológia költséges és nagy energia-befektetéssel jár. Kutatók szerint a hosszú távú megoldás kizárólag a szén-dioxid kibocsájtás jelentős csökkentése, ami lelassítja az óceánok savasodását és így helyreállhat az ökoszisztéma.