A témában a kerületet jelenleg irányító Fidesz és a Budapest maradék zöldfelületeinek megóvását az önkormányzati választási kampány egyik kulcsmomentumának tartó LMP feszült egymásnak. Bár egyik párt "hivatalos" kommunikációjában sem szerepel hangsúlyosan, a városmajori konfliktus valójában a parkot a sajátjukként tekintő, az év nagyobbik részében napköziként és alvóhelyként használó otthontalanokról (is) szól. Őket a Fidesz a választási programja szerint kiszorítaná (lehetőleg a fővárosból is, de a közterekről mindenképpen), az LMP inkább a szociális bérlakás-kínálat növelésével, a hajléktalanokat ellátó és a társadalomba visszaintegráló rendszer alapos reformjával kezelné a kérdést.

A Városmajort naponta felkeresők között - a gyerekes családok, iskolások, szerelmes párok és más "rendeltetésszerű parkhasználók" közé vegyülve - valóban sok furcsa figura is felbukkan, ami láthatóan irritálja a helyieket - egy közelben lakó, több iskolás gyermeket nevelő polgártól azt a véleményt is hallottuk, hogy a liget rosszul kivilágított útjai (részben nyilván a bokrok alatt éjszakázó emberek miatt is) az esténként a tanulásból hazatérő gyermekek számára nem túl biztonságosak, nem szívesen engedik őket arra sétálni.

Az viszont erősen kétséges, hogy a kerítés valóban megfelelően kezeli-e ezt a problémát. Óbudán például, ahol több bekerített játszótér is van, az a tapasztalat, hogy nappal - mivel nyitva vannak a kapuk - ugyanúgy bárki bemegy, mint korábban, az esti "vendégeket" pedig nem feltétlenül tartja távol a kerítés (ahol a játszótéren ivókút, alvásra használható pad vagy más hasznos infrastrukturális elem is van, ott a dróthálót rendszeresen átvágják, a kaput kifeszítik, vagy egyszerűen átmásznak a kerítésen).

A vita most elsősorban az ügy közbiztonsági vetületeiről folyik. Váczi János, Pokorni Zoltán polgármester kabinetfőnöke szerint kifejezetten a rossz közbiztonság miatt szükséges a park körbekerítése. Az LMP viszont rákérdezett az adatokra a BRFK-nál, és kiderült, hogy kétszer-háromszor jobb a közbiztonság a XII. kerületben, mint a főváros átlaga, és a Városmajor sem lóg ki a sorból, azaz nem számít valamiféle lokális bűnözési gócpontnak.

Sipos Péter, az ökopárt helyi polgármester-jelöltje nem fél kimondani: valószínűleg arra megy ki az önkormányzat próbálkozása, hogy a hajléktalanokat kiszorítsák a parkból. Szerinte már maga a cél is visszás (az önkormányzat végső soron nem csak a saját lakóingatlannal rendelkezőket képviseli), az pedig nonszensz, hogy ilyen pazarló és értelmetlen módon - méterenként 230 ezer forintba kerülő kerítéssel, a fák közötti térben nem sokat segítő térfigyelő kamerákkal - kívánják elérni.

Sipos azt állítja: ötven éve a Városmajor még 18 hektáros volt, ebből mára csak 11 hektárnyi zöldterület maradt meg. Azaz elsősorban az a gond, hogy nem tartják karban, és nem vigyáznak rá azok, akiknek ez lenne a dolgok - hangsúlyozza, arra is emlékeztetve: a párt szerdai, a bekerítés ellen tiltakozó sajtótájékoztatójának helyszínéhez közeli étterem és teniszpálya parkolóit illegálisan alakították ki, több száz négyzetmétert elvéve így a parktól, ami valamiért mégsem fáj az önkormányzatnak. Szerinte bekerítés is tovább csökkentené a zöldterületet - annyival mindenképpen, hogy a kerítés megépítéséhez is negyven fát ki akarnak vágni.

Sipos hibának nevezte, hogy bár a bekerítés kapcsán egy évvel ezelőtt az önkormányzat vezetése lakossági fórumot ígért, a kérdésben végül az ott lakók megkérdezése nélkül döntöttek. Ezt fájlalja a főpolgármesterséget célba vevő Jávor Benedek is: szerinte a városi parkok működtetése mára olyan üzletággá vált a fővárosban, ahol sokkal fontosabb a pályázati és önkormányzati források elköltésének "menedzselése", mint maga a zöldterület, amire a pénzt elvileg költik. A fákat és a növényeket védő jogszabályok továbbra is gyengék, ami az üzleti érdekek szorítása nyomán azt eredményezi, hogy a növényzet folyamatos "karbantartása" helyett az elhanyagolt fákat rendre kisebb aktív biológiai felülettel rendelkező facsemetékre cserélik (ami üzletnek nem rossz, viszont egyáltalán nem szolgálja a városban élők életminőségét).

Sipos Péter szerint a Városmajorban fel kellene szerelni néhány vécét és ivókutat, meg kellene javítani a közvilágítást, a most elkölteni szándékozott pénz töredékéből pedig parkőröket kellene foglalkoztatni, akik vigyáznak a rendre és a biztonságra. Tény, hogy a bekerítési modellt erőltető európai nagyvárosokban (például Milánóban vagy Párizsban) sem önmagában a kerítés jelenti a közbiztonsági problémák kezelését (bekeríteni elsősorban a valamilyen kiemelt közbiztonsági kockázattal - drogozással, prostitúcióval stb. - sújtott területeket szokták, a kisebb, jelképes kerítésekkel pedig inkább a parkokat védik a sötétség óráiban) de parkőrök - ha másképp nem, hát menetrendszerűen felbukkanó, több parkot is felügyelő kerékpáros járőrök formájában - ott is kiegészítik a védelmet.