A NASA holdszondáit általában a floridai Cape Canaveral űrközpontból indítja, de ezúttal azért választották az imént említett szigetet, mert tiszta időben a rakéta fényét szinte az egész keleti partvidéken láthatták. A szonda mérési adatait – és ez az igazi újdonság - lézersugár révén juttatja el információit a földi megfigyelő állomásra. A módszer előnye, hogy sokkal több adat jön át egy adott időegység alatt, mint a hagyományos rádiókapcsolattal. A 280 millió dolláros költséggel elkészített, 383 kg-os szonda 160 naposra tervezett útjából 100 napot kering majd a Hold egyenlítője fölött, 50 km magasságban (további 30-30 nap a Holdig való utazással és a berendezések kipróbálásával telik). Az űrmisszió végén a szonda becsapódik a Hold sziklás felszínébe.

A LADEE fő feladata a Hold felszíne fölött lebegő gázok és por vizsgálata: méri a vékony (a földinél mintegy százezerszer ritkább) holdi légkör sűrűségét és összetételét. Arra is választ keres, hogy vannak-e benne vízmolekulák, s hogy ilyen módon összegyűlhetett-e a sötét sarkvidéki kráterek mélyén rejtőző vízjég. Meghatározza, hogy milyen méretű porszemcsék milyen gyakoriságú becsapódására kell számítaniuk a jövőbeli holdszondák tervezőinek. Az űrvilág.hu szakmai portál információi szerint a szondát „sorozatgyártásra” alkalmas módon tervezték és építették, ami később elvileg takarékosabb gyártást tenne lehetővé.