Ötven fontért a Holdra viszik a hajszálunkat
Az ötletgazdák különleges újítása, hogy nem közpénzért könyörögnek, hanem a nyilvánossághoz fordulnak. A magánszemélyek által felajánlott pénzért (legalább hatvan font) cserébe a szervezők a Holdra juttatják az adományozó fotóját, írását, de akár a DNS-mintáját is egy különleges időkapszulába zárva. Előzetes kalkuláció szerint 500 millió fontból megvalósítható az ötlet. A csapat egy hónap alatt 600 ezer fontot szeretne összeszedni, ezt a cél szolgálja egy weboldal, ahol bárki felajánlhat adományokat. A Lunar Mission One nevű terv számos jól ismert tudós és szervezet jóváhagyását nyerte már el. A projektet vezető David Iron szerint azért találták ki ezt a finanszírozási formát, mert a kormányok egyre nehezebben teremtik elő az ilyen célra szánt forrásokat.
Arra is lehetőség nyílik a követező négy évben, hogy bárki digitális tárhelyet vásároljon a robotszondán, ahova személyes szöveges üzeneteket, képeket, zenéket és videókat tölthet fel. Aki igény tart rá, egy különleges halhatatlanságra is szert tehet: egy hajszálát is felteheti a szondára, ami a szervezők szerint egymilliárd évig megőrződik (ami azért enyhe túlzásnak tűnik, hiszen ennyi idő alatt a kozmikus sugárzás szétkaphatja a szondát és az sem kizárt, hogy űrtörmelék rongálja meg.) A rövid szöveges üzenet ára néhány font lesz, egy tömörített kép néhány tíz fontot kóstál, míg egy videó 200 fontba kerül. A hajminta 50 fontért megy a Holdra.
A leszállóegység egy digitális archívumot is tartalmaz majd az emberiség történelméről, tudományos eredményeiről. A program hosszú távú hatása mégis az lehet, hogy ez lesz az első közösségi finanszírozású űrprogram. Ha a szükségesnél több pénz folyna be, azt egy, az űrkutatást támogató jótékonysági alap számlájára utalják át.
A misszió tudományos programja is érdekes: megfúrják a holdfelszínt és elemzik a talaj összetételét. Ahhoz hasonló hatást szeretnének elérni, mint a hatvanas évek végén a holdraszállással, vagy a múlt héten az üstökösön landolással.
