A MILC-ben nincs komplex keresőoptika (felcsapódó tükör, pentaprizma stb.), amelyet ezért elektronikus kereső (kis méretű, jó esetben sok képpontos, magas színhűségű LCD, újabban maga a hátsó, nagy kijelző) helyettesít. Emiatt alig nagyobb, mit a zsebgépek - viszont akkora a képérzékelő lapkája, mint a tükörreflexes (DSLR) készülékeké. Az ekkora, a kompakt kamerák kisujjköröm méretű érzékelőjénél nagyságrenddel nagyobb lapka drámaian jobb képminőséget és fényérzékenységet jelent. Mostanra eljutott a kategória odáig, hogy vannak valóban zsebméretű típusok, amelyekkel kifogástalan rajzolatú és művészi, kis mélységélességű felvételeket lehet készíteni. Kezelésük éppen annyira automatizált és egyszerű, mint a kompakt gépeké.

Az újabb idők szava szerint a MILC-ek fejlett videófelvételi képességekkel is rendelkeznek: az olcsóbbak HD a drágábbak full HD klipeket készítenek, ráadásul felvéltel közbeni zoommal és esetenként szeteró hangfelvétellel dúsítva.

Szintén az új idők szava, hogy egyre több MILC jelenik meg érintőképernyővel, ami egyrészt az okostelefonok miatt teljesen efogadottá válik – pedig a fényképezőgépeknél nem egyértelműen előnyös, másrészt viszont egy LCD + szoftver biztosan olcsóbb, mint 9 nyomó- és egy forgatógomb.

Szeretnék azt hinni, hogy a MILC “megágyaz” a nem cserélhető objektíves, de nagy érzékelős kompakt gépeknek: ugyanaz a gép olcsóbb lehet, ha kihagyják belőle a bajonettes csatlakozót, az érintkezőket stb, de megtartják a viszonylag olcsó, 5 - 8-szoros nagyítású objektívet, amely a nagy és érzékeny lapkával ugyanolyan jó felvételeket készíthet majd, mintha cserélhető lenne az optika. Sok felhasználó úgyis csak a géppel vett alapoptikát használja.

Az a rossz előérzetünk van, hogy a teljesen értelmetlen megapixel-őrület folytatódni fog a MILC korszakban: egyre-másra jelennek majd meg a 18 - 20 - 24 vagy még több millió képpontos, nagyérzékelős gépek – egyre kevésbé  kiváló képminőségre képesen csak azért, mert a gyártók azt hiszik, kizárólag egy nagy számmal lehet a tömegeket vásárlásra sarkallni.

Az LCD-trükk

Míg a mobiltelefonoknál a fizikai képpontszámot adják meg (800 x 480, 1280 x768 stb.), addig a fényképezőgépeknél a vízszintes és függőleges képpontszám szorzatát megszorozzák még hárommal a vörös, zöld és kék alapszínek miatt. Ennyi elvileg az összes elemi képpont száma.
Eláruljuk, hogy ha a ma divatos fényképező LCD-jének a 930 000 pixel, LCD-je az ősi VGA-nak felel meg: 640 x 480-as. A 230 000 körüli szám az olcsó okostelefonok QVGA (negyed-VGA) képpontszámának felel meg: 320 x 240. Amely ennél kevesebb, az még ennél is durvább, főleg a szintén mostanában divatos 3 vagy több hüvelykes képátlók mellett.


MILC tudnivalók

Minden a Micro Four Thirds (MFT) szabványú gépekkel kezdődött 2008-ban: a Panasonic és az Olympus 18 x 13 mm-es érzékelőjű  gépeinek továbbfejlesztésével a kisebb méret, az egyszerűbb kezelés és a videós szolgáltatások javításának irányába. A G1 és a meglehetős hírverést nyert Pen E-P1 nyitotta meg azt a sort, amely a MILC rövidítés közismertté válásához vezetett. Az MFT érzékelő 18 x 13 mm-es, a tükörreflexeseké 24 x 18 mm-es körüli. A Fourd Thirds szabvány szerint objektívek az érzékelő teljes területén kifogásalan leképezést nyújtanak, a szorzójuk 2-es, azaz valódi fókusztávolságuk fele a kisfilmesre átszámítottnak. (
Már a Four Thirds szabványt sem követte a kidolgozóin kívül egy gyártó sem. Sőt, a Sony és a Samsung saját megoldásokat jelentett be: ezek objektívei csak az adott gyártó készülékei között cserélhetők. A legfrissebb hír: a Panasonic jelentősebb részt vásárol az erős versenyben a piacon gyengélkedő Olympusból – a Four Thirds és az MFT művelőinek száma 2-ről 1,5-re csökkent...
Fontos körülmény, hogy az egyik legnevesebb márka, a Canon (egyelőre?) nem gyárt MILC kategóriájú gépet. Állandóan keringenek pletykák arról, hogy még az idén kihoznak egyet, ráadásul MFT-set, ami egyrészt alaposan megtámogatja a szabványt, másrészt a két eddigi támogató meglehetősen nagy és jó minőségű objektumválasztékát biztosítja a Canon MILC számára.