A mitokondrium minden sejt plazmájában jelenlévő sejtszervecske, mely tartalmaz DNS-t, ám ez – ellentétben a sejtmagban lévő kromoszómák örökítő anyagával – csak anyáról öröklődik tovább, vagyis férfiak nem tudják továbbadni – mutat rá lapunknak Mende Balázs, a laboratórium vezetője. A kínaiak ráadásul a mitokondriális DNS-nek csupán az ún. hipervariábilis I-es és II-es régióját vizsgálták, ez módszer pedig csak a genetikai rokonság kizárására alkalmas, megerősítésére nem.
Azt ugyan bizonyíthatná, hogy a két állítólagos Petőfi-leszármazott hölgy ugyanazt a DNS-mintázatot hordozza, mint a költőnek tulajdonított csont mitokondriuma, ám ugyanezen az alapon egy húszezres német adatbázisban az Akadémia kutatói 1227 „Petőfit” találtak.
A kínai laboratórium jelentése ráadásul a „Petőfi”-minta vizsgálatba vont genetikai építőköveit illetően vagylagos választ ad, a vizsgált DNS szakaszon a genetikai kód elemei többféleképpen olvashatók. Hiteles kutatásnál ilyen adatot nem szoktak eredményként elfogadni, ez akár úgy is értékelhető, hogy valami beszennyezte a mintát. A szakértők ebből persze a számukra kedvezőbb és a másik két mintával összevethetőbb adatot olvasták ki. Normális körülmények között ilyenkor a vizsgálatot meg kell ismételni, az archaikus korú minták elemzése előírásszerűen legalább két független elemzést feltételez. Hajdan Morvaiék a genetikai vizsgálatok végett az Egyesült Államokba is elvitték a csontokat, de az egykori tulajdonost ott is nőnek találták.
A három nyelven az Akadémiának átadott jelentés angol változatán egy sanghaji fordító iroda pecsétje található, a magyar szöveg viszont anyanyelvünk alapvető szabályainak is nehezen felel meg – emeli ki Mende Balázs. A kapott anyag tudományos karakterének minősége alapvető aggályokat kelt, ilyet egy magára valamit adó igazságügyi orvostani intézmény nehezen adna ki. Ezért jó lenne, ha az MTA közvetlenül keresné meg a kínai intézményt.
Az MTA történészei legszívesebben figyelemre sem méltatták volna az új fejleményeket, mivel nincs arról szóló adat, hogy a cári csapatok a szabadságharc leverése után akár egyetlen hadifoglyot is az orosz birodalom területére szállítottak volna. A fogságba esett tisztekről alapos, pontos nyilvántartás készült. Petőfi őrnagyi rangban Bem tábornok törzskarához tartozott, Bem segédtisztje volt. Ezért ha fogságba esett volna, annak tényét dokumentálták volna.
Az erdélyi ütközetek során a cári csapatok ejtette hadifoglyokat a hegyszorosokon keresztül Havasalföldre vitték. Az eljárás célja az volt, hogy onnan Bukovinába, az osztrák császárság területére kerüljenek, és az arra alkalmasakat besorozzák az osztrák hadseregbe. A segesvári csata után szűk két héttel a magyar honvédsereg Világosnál letette a fegyvert (1849. augusztus 13.). A segesvári-fehéregyházi ütközet hadifoglyai nem jutottak el Bukovinába, mert időközben Erdélyben véget értek a hadműveletek, így a Vöröstoronyi-szoroson át visszaindították őket Erdélybe.
A különböző időkben felbukkanó ál-Petőfik és tovább élő legendák annyit bizonyítanak csupán, hogy a magyar közvélemény nagyon nehezen törődik bele a költő elvesztésébe – szögezi le az MTA mostani jelentése. 1990 és 2001 között összesen négy akadémiai szakbizottság foglalkozott a barguzini maradványok ügyével. A második bizottság 1992 januárjában azért oszlott fel, mert ugyan Morvaiék azt állították, hogy iratok igazolják a „száműzött Petőfi" teóriát, ilyen dokumentumokat nem adtak át a testületnek. A harmadik bizottság szintén ugyanilyen ok miatt szűnt meg 1997 októberében. A negyedik bizottság 2001. júniusi szakvéleményében ismételten megállapította, hogy nincs hiteles történelmi adat arról, hogy Petőfi sírját Szibériában kellene keresni, és megerősítette az 1990-es jelentésben foglaltakat.
További részletek az Akadémia honlapján.
