galéria megtekintése

Nő marad a barguzini Petőfi

Vannak makacs dolgok. Olyanok is, amelyek minden valószínűtlenségük ellenére újra és újra megszédítik a közvélemény és a sajtó egy részét. Ilyen az állítólagos szibériai Petőfi-lelet, melyet negyedszázad múltán próbál életre kelteni a csontokról elhíresült kazánkirály, Morvai Ferenc, aki március közepén kínai „bizonyítékokkal” rukkolt elő. A Magyar Tudományos Akadémia a tengeri kígyóvá nyúlt ügy során nem első ízben szólalt meg, mindig ugyanazt állítva, ahogy szerdán is: nem Petőfit találták meg.

Huszonöt-huszonhat éve több cikkben világítottam rá a Morvai-féle képtelenségekre, de az azóta eltelt idő alatt egy generáció nőtt fel, így nem ismerik a történetben feltűnő lehetetlenségeket, furcsa figurákat. Az MTA szerdai közleménye azonban meglehetős határozottsággal mutat rá a legújabb tudományos lehetetlenségekre. A Morvai-Petőfi Bizottság (MPB) március 13-án két felvonultatott kínai szakértővel közösen tartott budapesti sajtótájékoztatóján azt állította, hogy a birtokában levő csontok genetikailag „99,2-99,9%-os hasonlóságot” mutatnak két ma élő, női ágon leszármazott Petőfi-rokonnal. A mintákon úgynevezett mitokondriális DNS-vizsgálatot végeztek a kínai igazságügyi minisztérium sanghaji Központi Igazságügyi Orvostani Kutatóintézetében (Judicial Identification Center of the Institute of Forensic Science). Az eredményről az MPB egy angol és egy magyar fordítású, valamint kínai nyelven készült jelentést juttatott el a Magyar Tudományos Akadémiához.

A barguzini „Petőfi-sír” feltárása
A barguzini „Petőfi-sír” feltárása
Fotó: Megamorv-Petőfi Bizottság Egyesület

Az MTA BTK Régészeti Kutatóintézet archeogenetikai laboratóriumának kutatói azonban a dokumentumok elemzése nyomán súlyos hiányosságokra mutattak rá, de mindenekelőtt arra, hogy az új bizonyítékok nem cáfolták meg: egy női csontvázról van szó.

 

A mitokondrium minden sejt plazmájában jelenlévő sejtszervecske, mely tartalmaz DNS-t, ám ez – ellentétben a sejtmagban lévő kromoszómák örökítő anyagával – csak anyáról öröklődik tovább, vagyis férfiak nem tudják továbbadni – mutat rá lapunknak Mende Balázs, a laboratórium vezetője. A kínaiak ráadásul a mitokondriális DNS-nek csupán az ún. hipervariábilis I-es és II-es régióját vizsgálták, ez módszer pedig csak a genetikai rokonság kizárására alkalmas, megerősítésére nem.

Azt ugyan bizonyíthatná, hogy a két állítólagos Petőfi-leszármazott hölgy ugyanazt a DNS-mintázatot hordozza, mint a költőnek tulajdonított csont mitokondriuma, ám ugyanezen az alapon egy húszezres német adatbázisban az Akadémia kutatói 1227 „Petőfit” találtak.

A kínai laboratórium jelentése ráadásul a „Petőfi”-minta vizsgálatba vont genetikai építőköveit illetően vagylagos választ ad, a vizsgált DNS szakaszon a genetikai kód elemei többféleképpen olvashatók. Hiteles kutatásnál ilyen adatot nem szoktak eredményként elfogadni, ez akár úgy is értékelhető, hogy valami beszennyezte a mintát. A szakértők ebből persze a számukra kedvezőbb és a másik két mintával összevethetőbb adatot olvasták ki. Normális körülmények között ilyenkor a vizsgálatot meg kell ismételni, az archaikus korú minták elemzése előírásszerűen legalább két független elemzést feltételez. Hajdan Morvaiék a genetikai vizsgálatok végett az Egyesült Államokba is elvitték a csontokat, de az egykori tulajdonost ott is nőnek találták.

A három nyelven az Akadémiának átadott jelentés angol változatán egy sanghaji fordító iroda pecsétje található, a magyar szöveg viszont anyanyelvünk alapvető szabályainak is nehezen felel meg – emeli ki Mende Balázs. A kapott anyag tudományos karakterének minősége alapvető aggályokat kelt, ilyet egy magára valamit adó igazságügyi orvostani intézmény nehezen adna ki. Ezért jó lenne, ha az MTA közvetlenül keresné meg a kínai intézményt.

Az MTA történészei legszívesebben figyelemre sem méltatták volna az új fejleményeket, mivel nincs arról szóló adat, hogy a cári csapatok a szabadságharc leverése után akár egyetlen hadifoglyot is az orosz birodalom területére szállítottak volna. A fogságba esett tisztekről alapos, pontos nyilvántartás készült. Petőfi őrnagyi rangban Bem tábornok törzskarához tartozott, Bem segédtisztje volt. Ezért ha fogságba esett volna, annak tényét dokumentálták volna.

Az erdélyi ütközetek során a cári csapatok ejtette hadifoglyokat a hegyszorosokon keresztül Havasalföldre vitték. Az eljárás célja az volt, hogy onnan Bukovinába, az osztrák császárság területére kerüljenek, és az arra alkalmasakat besorozzák az osztrák hadseregbe. A segesvári csata után szűk két héttel a magyar honvédsereg Világosnál letette a fegyvert (1849. augusztus 13.). A segesvári-fehéregyházi ütközet hadifoglyai nem jutottak el Bukovinába, mert időközben Erdélyben véget értek a hadműveletek, így a Vöröstoronyi-szoroson át visszaindították őket Erdélybe.

A különböző időkben felbukkanó ál-Petőfik és tovább élő legendák annyit bizonyítanak csupán, hogy a magyar közvélemény nagyon nehezen törődik bele a költő elvesztésébe – szögezi le az MTA mostani jelentése. 1990 és 2001 között összesen négy akadémiai szakbizottság foglalkozott a barguzini maradványok ügyével. A második bizottság 1992 januárjában azért oszlott fel, mert ugyan Morvaiék azt állították, hogy iratok igazolják a „száműzött Petőfi" teóriát, ilyen dokumentumokat nem adtak át a testületnek. A harmadik bizottság szintén ugyanilyen ok miatt szűnt meg 1997 októberében. A negyedik bizottság 2001. júniusi szakvéleményében ismételten megállapította, hogy nincs hiteles történelmi adat arról, hogy Petőfi sírját Szibériában kellene keresni, és megerősítette az 1990-es jelentésben foglaltakat.

További részletek az Akadémia honlapján.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.