A legtöbb beteg gyermeknek eközben külföldről, közösségi bankokból kell behozni a köldökvért, egyszerűen azért, mert a magánbankit más nem tudja felhasználni. Az üzenet lényege tehát az, hogy a magánbanki konstrukció helyett vagy mellett, főként közösségi őssejtbankra volna szükség.
Tavaly indult egy ilyen célú kezdeményezés, de nem jött össze a szükséges 50 ezer aláírás, így egy ideig nem lesz közösségi köldökzsinórvér-őssejtbank hazánkban – hacsak nem dönt másként a politika. (Az Országos Választási Bizottság megsemmisítette az összegyűlt 38 ezer aláírást.)
A mintát a levételt követően laboratóriumba szállítják, majd az előkészített őssejteket folyékony nitrogénben, (mínusz 150 és mínusz 196 Celsius-fok között) tárolják. A levétel, az analízis, a technikai előkészítés és fagyasztás húsz évre átlagosan 300 ezer forintba kerül. Mi lesz a mintával? Amennyiben nem használják fel, a húsz év lejártakor a tulajdonosa döntheti el, mi lesz a sorsa. Az ügyfél az őssejt megtartását, felajánlását vagy megsemmisítését kérheti, illetve dönthet a további tárolás mellett.
Napjainkra már annyi mintát tárolnak, hogy az elegendő lenne a teljes magyar lakosság ellátására, Magyarországon azonban még csupán családi őssejtbankok működnek, ezért a náluk tárolt mintákat csak a megrendelő családon belül előforduló betegségek kezelésére lehet igénybe venni, donációs célra jellemzően nem. A legfőbb gond az, hogy mivel ezeken a mintákon nem végezték el az egyéni, szöveti jellemzők meghatározását, más betegnek nem is adhatók be.
Az őssejtek hasznosságát a gyógyításban senki sem kérdőjelezi meg. (Alig több mint egy éve végezték a világban az egymilliomodik őssejtbeültetést.) Európában az őssejtbeültetések csaknem harmadát végzik köldökzsinórvérből kinyert őssejtek felhasználásával, Magyarországon viszont ez az arány ma még a tíz százalékot sem éri el. Ennek magyarázata éppen a közösségi őssejttárolás hiánya. Ma Magyarországon a születendő gyermekek alig tíz százalékának őssejtje kerül családi őssejtbankokba – bizonnyal a többség is élne ezzel a lehetőséggel, ha volna rá pénze.
Európában sok helyütt léteznek családi őssejtbankok és közösségi bankok egymás mellett. Az utóbbiak mindazokon segítenek, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy saját családjuk számára gyermekeik őssejtjét eltároltassák. Természetesen a közösségi bankok minden rászoruló beteg számára megadják a gyógyítás lehetőségét.
A közösségi és családi bankok tehát csak részben konkurenciái, „ellenségei” egymásnak, nagyrészt egymást kiegészítő egészségügyi intézmények. A közösségi bankok egy része éppúgy, mint a családi őssejtbankok, piaci alapon is működik. A legnagyobb különbség a szöveti mintázat pontos meghatározása – míg a családi bankban tárolt mintákat kizárólag a minták tulajdonosa használhatja fel, a közösségi őssejtbankok a megfelelő információkat felteszik a világhálóra, és mintáikat az egész világ egészségügyi piacán értékesítik.
Egy minta piaci ára ma 20 ezer euró, jelenlegi árfolyamon csaknem 6,5 millió forint, ami tíz-hússzorosa annak az összegnek, melyet ma egy család a minta eltárolásáért húsz évre fizet. Szakemberek szerint közösségi bankra szükség lenne Magyarországon is, hiszen –a családi bankok növekvő népszerűsége ellenére – még ma is tízből kilenc gyermek életmentő őssejtje a köldökzsinórvérből kukába kerül.
A probléma tehát nem az, hogy a családi őssejtbankok őssejteket tárolnak el. Sokkal inkább az, hogy ezt ma még kevesen, és a szöveti mintázat meghatározása nélkül teszik.
A köldökzsinórvér felhasználása lendületesen emelkedik: az 1988-as legelső beültetés óta már több, mint 30 ezer köldökzsinórvér eredetű őssejtbeültetés történt világszerte. Sőt, néhány éve már több felnőttet kezelnek köldökzsinórvér őssejttel, mint gyereket. Világszerte egyébként az esetek 30 százalékban használnak ilyen eredetű őssejtet, Magyarországon ez a szám csak 6-8 százalék.
Tizenkét családi őssejtbank adatait elemezve azl látszik, hogy 1999. és 2012. között 331 saját célú felhasználás történt. Bár ilyen esetben az extrapoláció nem biztos, hogy helyes képet mutat, talán nem áll távol a valóságtól, ha ezt a számot az összes családi bankra (mintegy 130 létezik belőlük világszerte) kivetítve azt mondjuk, hogy a saját célú felhasználás 1000 és 2000 között van.
