Amikor áprilisban kínai kutatók beszámoltak emberi embriókkal végzett kísérleteikről, szalagcímek riogattak a rendelésre készült bébik korának eljövetelével. A biológusok a hároméves új technikát, a Crispr/Cas9 nevű génszerkesztési eljárást alkalmazták. A múlt héten a génolló amerikai, brit és kínai szabászai történelmi tanácskozót tartottak Washingtonban, mely fontos határozattal zárult.
A furcsa nevű módszer voltaképpen precízen és egyszerűen képes átszabni egy sejtmag DNS-ét, s ha a változtatást egy ivarsejt vagy egy embrió örökítő anyagának átalakítására használják, a módosítást az utódok is öröklik. A Crispr/Cas9 tulajdonképpen úgy működik, mint egy molekuláris olló. Csakhogy mégsem elég pontosan. Az áprilisban az örökletes vérbetegség gyógyítására „megbuherált” 54 petesejtből például csak négynél sikerült a módosítás, és a kapott embriók is módosított és változatlan sejtek mozaikjai lettek.
A múlt héten azonban az emberi génszerkesztéssel foglalkozó washingtoni konferencia előtt ( amit az amerikai, a brit és a kínai akadémia szervezett!), az MIT, a bostoni egyetem kutatói Feng Csang vezetésével bejelentették: a módszer pontosságát huszonötszörösére javították, a hibaszázalékot nullára redukálták.
A tanácskozás előtt így komoly etikai problémák tornyosultak. Már tavasszal több jelentős tudós – köztük Nobel-díjasok és a Crispr technika egyik társfelfedezője, a Berkeley Egyetem biokémikusa, Jennifer Doudna (a másik felfedező ugyancsak egy hölgy, a francia Emmanuelle Charpentier) – moratóriumot hirdetett a legrangosabb tudományos lapokban az eljárás biztonsági veszélyeire hivatkozva. Ha viszont a módszer ennyire pontossá vált, az etikai aggályok egy része kiesett. A nagyobb, társadalmi kétségek azonban továbbra is fennállnak, különösen, miután a módszer ma már minden valamirevaló genetikai laboratóriumnak a rendelkezésére áll, így egy esetleges moratóriumot is nehezen lehetne betartatni. Nem úgy, mint a hetvenes években, amikor a rekombináns DNS-technika felfedezésekor (ezzel az első idegen gént helyezték be egy másik szervezetbe) két évig, a módszer tökéletesítéséig sikerült visszatartani a tudományt a továbblépéstől.
