galéria megtekintése

Nagy dobás az evolúciótól

2 komment


Palugyai István

A modern ember őse hátat fordított a fának, és egyre ügyesebb eszközhasználattal szerzett előnyt a többi állattal szemben. Ezt az életmódváltást a váll anatómiai átalakulása is segítette. Tudósok most arra keresnek választ, melyik majommal osztozunk ebben a képességben, és mit profitálhat ebből a mai ember.

Mintegy 6-7 millió évvel ezelőtt vált el a törzsfán a modern ember felé mutató leszármazási vonal a legközelebbi élő, emberszabású rokonaink, a csimpánz és a bonobó elődeitől. Érdekes viszont, hogy némely emberi vonás a távolabbi „atyafiak”, az orangután, vagy akár a nem is emberszabású majmok felé mutat hasonlóságot. E jellemzők keveredése felveti azt a kérdést, az ember és az emberszabású majmok utolsó közös őse vajon mihez hasonlított inkább: a csimpánzhoz, az orangutánhoz vagy netán egy olyan majomhoz, amely nem hasonlít egyetlen ma élő fajhoz sem?

Rántott lapocka az atlétikai vb-n
Rántott lapocka az atlétikai vb-n
Kai Pfaffenbach / Reuters

A Kaliforniai Egyetem San Franciscó-i orvosi tanszékének kutatása a váll alakulására fókuszált, s véleményük szerint az ismeretlen közös láncszem e tekintetben inkább csimpánzszerű volt. A váll átalakulásához az vezetett, hogy az ember őse egyre kevésbé használta izmait fára mászásra, és előtérbe került a szerszámhasználat. Az amerikai tudományos akadémia lapjában, a PNAS-ben most megjelent tanulmány rámutat az afrikai emberszabású majmok vállának alakjára, mely vakolókanál formájú csontlemezből és egy fogantyúszerűen felfelé kiálló, a kar irányában ízesülő részből áll. Magyarul a váll anatómiailag alkalmazkodott a lombok közti kapaszkodáshoz, ágak közti lendüléshez, mászáshoz. Ezzel szemben az ősibb majmoknál ez a csont érdekes módon lapockaszerű és inkább lefelé mutat. Az embereknél ez a vonás még kifejezettebb, ami előnyösebb a kőszerszámok használatánál és kövek nagy sebességgel való elhajításánál.

 

A kérdés, hogy az ember e vonása a primitívebb majmoktól származik, vagy az emberszabásúakhoz hasonló lényektől örökölt felépítés csak később alakult át lefelé irányuló lapockává. A kutatók a kérdés tisztázásához összehasonlították az emberelődleletek, illetve a mai emberek és majmok vállcsontjait. Az összehasonlításban az Australopithecusok és a Neander-völgyiek, illetve a csimpánz, gorilla, orangután, gibbon és a fán élő nagyobb, primitívebb majmok szerepeltek. Ebből kiderült, hogy az ember válla meglepő hasonlóságot mutat oldalirányú orientációjában az orangutánokéval, a lapockaszerű forma viszont az afrikai majmok felé mutat. Ez akár azt is jelentheti, hogy közös ősünk csimpánzok és gorillák behajlított kézfején való járás helyett egyik ágról lendülhetett a másikra, ahogy az orangutánok.

A lapocka evolúciója az afrikai emberszabásúaktól (felül balra) az Ausrtalopithecuson (középen jobbra) a Neander-völgyi emberig (alul középen) és a modern emberig (alul jobbra). A kihagyott szürke ábrák a feltételezett láncszemnek gondolt formák lapo
A lapocka evolúciója az afrikai emberszabásúaktól (felül balra) az Ausrtalopithecuson (középen jobbra) a Neander-völgyi emberig (alul középen) és a modern emberig (alul jobbra). A kihagyott szürke ábrák a feltételezett láncszemnek gondolt formák lapockáját mutatják

Az emberi váll azonban – primitív jegyei ellenére – teljesen különleges, minden majométól eltér. A lefelé billenő lapocka egyrészt „felfegyverezte” ősünket, lehetővé tette a gyors kőhajítást, de hajlamosabbá váltunk a vállsérülésekre is. A kutatás arra is jó, hogy a jellegzetességekből akár évekkel korábban megjósolja az orvostudomány, kinél nagyobb az ilyen sérülések valószínűsége, amelyek így könnyebben megelőzhetőek lesznek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.