A modern ember őse hátat fordított a fának, és egyre ügyesebb eszközhasználattal szerzett előnyt a többi állattal szemben. Ezt az életmódváltást a váll anatómiai átalakulása is segítette. Tudósok most arra keresnek választ, melyik majommal osztozunk ebben a képességben, és mit profitálhat ebből a mai ember.
Mintegy 6-7 millió évvel ezelőtt vált el a törzsfán a modern ember felé mutató leszármazási vonal a legközelebbi élő, emberszabású rokonaink, a csimpánz és a bonobó elődeitől. Érdekes viszont, hogy némely emberi vonás a távolabbi „atyafiak”, az orangután, vagy akár a nem is emberszabású majmok felé mutat hasonlóságot. E jellemzők keveredése felveti azt a kérdést, az ember és az emberszabású majmok utolsó közös őse vajon mihez hasonlított inkább: a csimpánzhoz, az orangutánhoz vagy netán egy olyan majomhoz, amely nem hasonlít egyetlen ma élő fajhoz sem?
 |
| Rántott lapocka az atlétikai vb-n Kai Pfaffenbach / Reuters |
A Kaliforniai Egyetem San Franciscó-i orvosi tanszékének kutatása a váll alakulására fókuszált, s véleményük szerint az ismeretlen közös láncszem e tekintetben inkább csimpánzszerű volt. A váll átalakulásához az vezetett, hogy az ember őse egyre kevésbé használta izmait fára mászásra, és előtérbe került a szerszámhasználat. Az amerikai tudományos akadémia lapjában, a PNAS-ben most megjelent tanulmány rámutat az afrikai emberszabású majmok vállának alakjára, mely vakolókanál formájú csontlemezből és egy fogantyúszerűen felfelé kiálló, a kar irányában ízesülő részből áll. Magyarul a váll anatómiailag alkalmazkodott a lombok közti kapaszkodáshoz, ágak közti lendüléshez, mászáshoz. Ezzel szemben az ősibb majmoknál ez a csont érdekes módon lapockaszerű és inkább lefelé mutat. Az embereknél ez a vonás még kifejezettebb, ami előnyösebb a kőszerszámok használatánál és kövek nagy sebességgel való elhajításánál.
