Mintáért megy a második Sólyom a kisbolygóra
A „második Sólyom" az első szondához képest fejlettebb műszerezettséggel, 20 százalékkal megnövelt tolóerejű, tartósabb üzemelésre tervezett ionhajtóművekkel rendelkezik. A tervek szerint másfél évig kering majd a jelenleg még névtelen, 1999 JU3 katalógusszámú kisbolygó körül. (Átmérője 900 méter körüli lehet, vagyis mintegy kétszer akkora, mint az Itokawa.)
A kilövést élőben is közvetítették:
A kisbolygó megközelítése 2018 nyarán következik. A távérzékeléssel gyűjtött adatokon túl lesz mintavétel a talajból három alkalommal. Ezek egyike előtt – ez jelenti talán az összes közül a legnagyobb technikai kihívást – egy mesterséges krátert robbantanak a kisbolygó felszínén, hogy olyan friss anyag is előkerüljön, ami nem volt kitéve a felszínen a Nap és a kozmikus sugárzás hatásának. Az űrvilág.hu portál írása szerint a kisbolygó anyaga jelentős mennyiségben tartalmaz vizet, és szerves anyagok is megtalálhatók rajta. A Hayabusa-2 három kis önálló egységet lejuttat majd a felszínre is. Közülük kettő Japánban készült a harmadik német és francia együttműködésben.
A Föld forgása miatt a Japán területén felállított követőállomásokról naponta csak alig nyolc órán át tudják megoldani a rádiókapcsolatot az űreszközzel. A 2020 telére, hat évvel az indítás utánra tervezett visszatérés Ausztrália területén lesz. Ugyanitt landolt az első Hayabusa mintahozó kapszulája is.