A Sztüx olyan kicsi, hogy csak 2012-ben fedezték fel a Hubble űrtávcső felvételein, mondanunk sem kell: akkor még csak egy apró, ám mozgó pöttyöt láthattunk belőle. 

Már ebből a pacából is rengeteg következtetés levonható NASA-JHUAPL-SWRI

A mostani kép sem a részletgazdagságáról lesz híres, de a New Horizons mentségére szóljon, hogy egy mindössze 7X5 kilométeres kődarabról van szó, amit több mint 600 ezer kilométeres távolságból fotózott a szonda. Szóval ez így is technikai bravúr, ráadásul ez a kis paca is rengeteg pluszinformációhoz juttatta a kutatókat. Például már tisztában vannak -  nagyjából - a méreteivel, formájával, albedójával. Így például a fény visszaverődése alapján okkal feltételezhetjük, hogy az apró kis szatelitnek testvéreihez, a Nixhez és a Hidrához hasonló, jeges felszíne lehet, ami nem annyira meglepő, ám annál komikusabb, ha azt vesszük, hogy a görög mitológia alvilági folyójáról nevezték el.

A New Horizons a Nixről is készített felvételeket, innen tudjuk, hogy krumpli formájú és egy - relatíve - óriási kráter éktelenkedik a felszínén.

NASA-JHUAPL-SWRI

A Plútó eddig ismert holdjai:

Kháron (1978): átmérője: 1207 km, távolsága: 19 571 km.

Hidra (2005): átmérője 160 km, távolsága: 60 000 km.

Nix (2005): átmérője: 40 km, távolsága 50 000 km.

Kerberosz (2011): átmérője 13-34 km, távolsága: 59 000 km.

Sztüx (2012). átmérője 5-7 km, távolsága 95 000 km.