A baktérium azonban megjelöli saját DNS-láncmolekuláján az idegen anyagot, méghozzá rövid, ismétlődő szekvenciákkal (a CRISPR ennek a szakkifejezésnek az angol rövidítése), melyek közrefogják a vírus DNS-ét. Ekkor jön a képbe a Cas9 nevű enzim, amely felismeri a molekuláris jelzést és kivágja, ezzel tönkreteszi a „fertőzött" részt. A molekuláris biológiai laboratóriumokban ma már bármilyen igény szerinti DNS-darab megjelölhető, amelyet utána a Cas9 képes felismerni és elvágni.
Eddig a CRISPR pontosságával bajok voltak. Az első változat is felismerte ugyan a megcélzott gének pontos helyét a DNS-láncon, sőt képes volt ezek kivágására is, a legújabb kutatások eredményeként már lehetőség nyílt a DNS-molekula egyetlen betűjének célzott lecserélésére. Ezt a precizitást a Nature folyóirat beszámolója szerint a Harvard Egyetemen dolgozó David Liu és munkatársai érték el két enzim felhasználásával.
A csapatban pedig ott van Alexis Komor is, akinek érdemeit a Los Angeles Times is hangsúlyozta. A magyar származású kutató lapunknak elmondta, az általuk elért pontosság azért lényeges, mert számos öröklődő betegség pontmutációkhoz kötődik. (A magyar származású tudós egyik felmenője a magyar szecesszió nagy alakja, Komor Marcell építész, aki a nyilasok áldozata lett.)
A mostani eredmény révén a kutatók képessé váltak a kései Alzheimer-kór és egy bizonyos mellráktípus génhibáinak korrekciójára. Eddig kétféle báziscserét sikerült megoldani, a citozin és a timin között, illetve a guanin és az adenin között, ám Alexis kiemelte, elvileg egy tucat ilyen változás lehetséges, ezért bár az irány helyes, és jó úton haladnak, még sok munka van hátra a „génolló” hatékonyságának és pontosságának javítására. A klinikai alkalmazást hátráltatja, hogy a módszer ma még túl gyakran alakít át működő DNS-szakaszokat a kutatók akarata ellenére.
|
| David Liu (szemben). Fotó: Rose Lincoln/Harvard Staff Photographer |
Alexis fontosnak tartja a nők jelenlétét a tudományban, s ez különös értelmet kap egy olyan, a genetika és talán az orvostudomány jövőjét forradalmasító módszer továbbfejlesztésénél, amely szintén két női kutató, Jennifer Doudna és Emmanuelle Charpentier nevéhez fűződik. Bár a génszerkesztéssel több manipulált szervezetet is létrehoztak már, mivel ezt csupán a saját hibás gének kiemelésével, esetleg a DNS-láncon belüli helyük megváltoztatásával végezték, és nem volt szükség idegen gének bevitelére, az új változat nem nevezhető GMO-nak.
Alexis is hangsúlyozza, hogy tevékenységük az öröklődő betegségek kiküszöbölését, a hosszabb és egészséges életet célozza. Ez azonban az eugenika árnyát vetíti sokak szeme elé, hogy a tökéletesség ígéretét követve egykor majd minden eltérést kiszelektálhatnak. Alexis biztos benne, hogy még hosszú időnek kell eltelni, amíg ezt a módszert egy emberen is kipróbálják, s reméli, hogy e téren tanulunk a történelemből.
