Lovász László az MTA új elnöke Földi Imre / Fotó

Lovász Lászlót a voksok 61,8 százalékával választották elnökké a zárt ülésen - olvasható az akadémia honlapján. Az elnöki posztért Lovász László mellett Maróth Miklós klasszika-filológus és Németh Tamás agrokémikus indult. Az új elnök megbízatása 3 évre szól.

Az MTA főtitkárává Török Ádám közgazdászt (60,1 százalék), főtitkárhelyettesévé pedig Barnabás Beáta Mária növénybiológust választották meg (56,2 százalék).

Az élettudományi alelnökké a voksok 70,2 százalékát kapó Freund Tamás neurobiológust választották, a társadalomtudományi alelnök Vékás Lajos jogtudós lett 57,1 százalékkal, a természettudományi alelnök pedig 67 százalékos támogatottsággal Szász Domokos matematikus.

A közgyűlés élettudományi elnökségi taggá 61,4 százalékkal Tulassay Tivadar orvost, társadalomtudományi elnökségi taggá 59,7 százalékkal Szabó Miklós régészt, ókorkutatót, természettudományi elnökségi taggá pedig 53,6 százalékkal Bokor József villamosmérnököt választotta.

Lovász, a matematikus

Az 1948-ban született Lovász László 2010-ben nyerte el a világ egyik legjelentősebb tudományos elismerését, a Kiotó-díjat – akkor a Nemzetközi Matematikai Unió elnöke is volt a szinte valamennyi jelentős szakmai díjat elnyerő magyar matematikus. Aki akár orvos is lehetett volna, mint az édesapja, akinél szintén felmerült, hogy a számok, elméletek alaposabb megismerésének szenteli életét, végül a gyógyítás mellett döntött. Ifjabb Lovász a fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumban 1962-ben indult első matematika tagozatos osztályban tanult.

Abból az osztályból Lovász mellett Laczkovich Miklós és Major Péter is akadémikus lett, illetve Pósa Lajos és Pelikán József is szakmájuk csúcsára jutottak – utóbbiak a tehetséges gyerekek felkutatása és a Matematikai Diákolimpiák területén. Lovász László osztálytársát, Vesztergombi Katalint vette később feleségül. A diákszerelem máig ható következménye négy gyerek, öt unoka és számos közös tudományos dolgozat.

A gratulációkat fogadja az MTA új elnöke Földi Imre / Fotó

Már a középiskolában megmutatkozott, hogy az ifjú Lovász nem hétköznapi tehetség. Sorra nyerte az országos középiskolai tanulmányi versenyeket, a matematikai diákolimpiákról aranyéremmel tért haza. 1964-ben, még középiskolásként kezdte vizsgálni a gráfokkal való műveleteket. A nagyközönség a Ki miben tudós? vetélkedő megnyerése után ismerte meg az ifjú matematikust. Mindössze negyedéves az ELTE-n, amikor T. Sós Vera felvetette, hogy Lovász eredményei nem tudományos diákköri szintű meglátások. Kandidátusi disszertáció lett abból, amit sikeresen megvédett. Az a különös helyzet állt elő, hogy Lovász László 22 évesen a matematikatudományok kandidátusa lett, de diplomát egy évvel később kapott. Ilyen előzmények fényében nem lehet csodálkozni, hogy 31 évesen már akadémikus.

A diploma megszerzése után egy évre az Egyesült Államokba mehetett. Az egy év letelte után marasztalták, de ő haza akart jönni. Két év az ELTE-n, majd lement Szegedre, ahol hét éven keresztül a geometria tanszéket vezette – a diszkrét matematika és a gráfelmélet mellett ez a terület is érdekelte. Később visszatért a fővárosba, de az egyetemi belső csatározások miatt az USA-ba ment dolgozni. Oktatott Princetonban, majd a Yale Egyetemen, később a Microsoft Kutatóintézetében maradt idő kutatásra, új tantárgyak kidolgozására, könyvírásra. Vendégprofesszorként tanított még a Cornell, a washingtoni, a kanadai waterlooi és a bonni egyetemen. Hazai és nemzetközi díjak sokaságát nyerte el. 2007-10 között a Nemzetközi Matematikai Unió elnöke volt. 2006-ban, Amerikából hazatérve átvette az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetének vezetését.

„A tudóst nem az elérhető díjak, hanem az elérhető eredmények mozgatják: kutatási eredmények, tanítványainak sikerei, egy újszerű könyv megírása” – vallotta egy alkalommal lapunknak Lovász László. Új eredményekben az MTA huszadik elnökeként is gazdag élete lehet.

1999-ben neki ítélték a matematikusok Nobel-díjának tekintett Wolf-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal, 2007-ben Bolyai János alkotói díjjal tüntették ki. 2008-ban Széchenyi-nagydíjat kapott, 2010-ben elnyerte a japán Nobel-díjként is emlegetett Kiotó-díjat, 1982 után másodszor 2012-ben ismét Fulkerson-díjas lett.