A környezetvédők mellett az ipar és a pénzügyi szektor képviselőit összefogó szervezet jelentésében arra hívja fel a figyelmet, hogy az erdőirtást nemcsak a helyi lakosság élelmiszerrel való ellátása magyarázza, hanem az is, hogy Európában és az Egyesült Államokban igen élénk a kereslet a marhahús és a marhabőr, illetve a faipari termékek iránt – márpedig ezeket valahol elő kell állítani. A jelentés az illegális folyamatokra összpontosít, miközben lényegében mindegy, hogy engedéllyel vagy anélkül pusztítják-e a trópusi erdőket.

Úsznak az esőerdőből származó farönkök a Lagos melletti lagúnában Akintunde Akinleye / Reuters

A legtöbb esőerdőt Brazíliában és Indonéziában irtották ki, de ez a gyakorlat gyorsan terjed Ázsia és Afrika más államaiban is. Pápua Új-Guineában például több millió hektárnyi erdő legyalulására adtak engedélyt az elmúlt években. Az ottani parlamenti vizsgálat ugyanakkor megállapította, hogy az engedélyek 90 százalékát korrupció útján, tisztességtelen eszközökkel szerezték meg.

Trópusi esőerdőket az Egyenlítő vonalában találunk, a legnagyobb kiterjedésűeket Brazíliában, Kongóban és Indonéziában. Az Amazonas medencéjében található a világ esőerdeinek több mint a fele, és a pusztítás is itt a legnagyobb mértékű. A tanulmány szerint a XXI. század első tizenkét évében az erdőirtások 49 százaléka illegálisan történt, s vezetett el ahhoz, hogy nagyjából 200 ezer négyzetkilométerrel csökkent a trópusi zöld felületek kiterjedése.

Az erdőirtással összefüggő kereskedelmet – fa, bőr, marhahús, szója és pálmaolaj – éves szinten 61 milliárd dollárra becsülik. A brazil kormány tegnap jelentette be, hogy a brazíliai Amazóniában 29 százalékkal több erdőt vágtak ki, mint az előző évben. Műholdfelvételek azt mutatják, hogy hatezer négyzetkilométernyi erdőt irtottak ki az adott időszakban. Amazóniában 2003–2004-ben volt a legnagyobb az erdőirtás mértéke, ekkor az elpusztított erdők területe elérte a 27 700 négyzetkilométert.

Az illegális folyamat egyik magyarázata, hogy a kormányok nem tudnak érvényt szerezni saját törvényeiknek. Gyakorta előfordul, hogy némi kenőpénz árán könnyedén adnak ki engedélyt a fák kivágására. Akkor is kidöntik a növényeket, ha azzal a bennszülött közösségek életét veszélyeztetik –a BBC szerint az elmúlt napokban Peruban négy, a favágások ellen tiltakozó bennszülött aktivistát öltek meg.

A tanulmány szerzői szerint a fogyasztók, például az Európai Unió sokat tehetne e folyamat visszaszorításáért. „Ha az EU fizetne azért, hogy csökkentsék az erdőirtást, illetve ezzel párhuzamosan kötelezettséget vállalna, hogy nem vásárol terméket az illegálisan lecsupaszított területekről származó portékákból, gyorsan változna a helyzet” – véli Sam Lawson, a tanulmány szerkesztője.

De nem olyan egyszerű a helyzet. Már a nyolcvanas években voltak erre irányuló kezdeményezések, de nem vezettek sikerre. Lawson szerint az EU-ban törvény írja elő, hogy a faárukat vásárló cégeknek meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a rönkök nem illegális kitermelésből származnak. A szerkesztő szerint hasonló tartalmú jogszabályt kellene a pálmaolajra, a szójára és a marhahúsra is hozni. Amíg nincs ilyen, minden marad a régiben –és közben vészesen fogy a bolygó tüdejeként emlegetett zöld felület.