Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportja egy januári tanulmányban geofizikai és kőzettani adatok alapján mutatta ki, hogy a térség legfiatalabb vulkánja, az erdélyi Csomád alatt még van olvadékot is tartalmazó magmás test. Most ismét a vulkanológia egyik vezető szakmai folyóirata, a Journal of Volcanology and Geothermal Research publikálta tanulmányukat, amelyben egy újszerű kormeghatározási módszerrel pontosan megadják, mikor voltak a vulkáni kitörések, és milyen hosszú lehet az élettartama a vulkán alatti magmatározónak. Mindezek alapján újabb tudományos érv szól a mellett, hogy a jelenleg látszólag inaktív tűzhányó felébredésének, az újabb vulkánkitörésnek az esélye megvan.

A kutatók egy piciny ásvány, a cirkon urán-hélium és urán-tórium kormeghatározása alapján rekonstruálták a vulkán legutolsó intenzív vulkáni működési szakaszában zajlott jelentősebb kitörések korát. Kiderült, hogy a tűzhányó vélhetően hosszú, akár 40 ezer éves szunnyadás után egy igen heves, robbanásos kitörésekkel tarkított aktív periódusba lépett 56 ezer évvel ezelőtt, és ez a szakasz egészen 32 ezer évvel ezelőttig tartott. Új eredmény, hogy a Szent Anna-tó krátere nem a legutolsó kitörés során jött létre, hanem 39 ezer évvel ezelőtt. A több mint 10 kilométer magasra emelkedő vulkáni hamufelhőből még 20 km távolságban is több centiméter nagyságú horzsakövek potyogtak (ezt őrizte meg a Kézdivásárhely közelében lévő homokfalban egy 20 centiméter vastag vulkáni réteg), a vulkáni hamuanyag egészen a Fekete-tenger fölé is eljuthatott. Ennek kimutatása izgalmas kihívás a vulkáni üledékek elterjedésével foglalkozó kutatóknak.

A kutatók januári tanulmányukban rámutattak arra, hogy a Csomád alatt jelenleg is lehet magmakása. A mostani tanulmány azt hangsúlyozza, hogy egy ilyen anyag megmaradhat akár több tízezer évig is, és akár ezek után is reaktiválódhat, azaz kialakulhat belőle vulkánkitörést tápláló magma. Mindezek alapján a Harangi Szabolcs professzor vezette csoport azt találta, hogy a Csomád bár látszólag inaktív vulkán, azonban jogosan nevezhetjük potenciálisan aktív magmakamrával rendelkező tűzhányónak (PAMS vulkán). Ezek a friss kutatási eredmények arra is felhívják a figyelmet, hogy még számos hasonló tűzhányó lehet a Földön, amelyek felújulásának lehetősége a vulkán alá pillantással, azaz a korábbi kitörések anyagának nagy felbontású elemzésével értékelhető, és ezek új eszközt jelenthetnek a vulkáni veszély előrejelzésében.