A fej nélküli üstököst január 6-án fedezték fel. A 7 éves keringési idő teljesen átlagosnak volt mondható, nem úgy az üstökös megjelenése. Az üstökösnek ugyanis egyáltalán nincs anyagkibocsátó centrum a középpontjában. Mindössze egy 180 ezer km hosszú, kelet-nyugat irányú, nagyon vékony fénysáv látszik, melynek az "eleje" kicsit fényesebb.

Látunk már ilyen kométákat korábban is, a központ nélküli megjelenés mindig az üstökös teljes szétesését, végső pusztulását jelezte. Az igazi szenzációt a pár nappal később pontosított pálya jelentette. Az újabb számítások szerint a porfelhő keringési ideje mindössze 3,5 év, ráadásul pályája teljes egészében a kisbolygók főövében húzódik, és a kisbolygókéra jellemzően közel kör alakú. Lehet, hogy nem is üstökösről van szó?

Az egyetlen elfogadható magyarázat, hogy a csillagászat történetében most először sikerült megfigyelni két kisbolygó ütközését, pontosabban az ütközéskor kidobódott porfelhőt - magyarázta a jelenséget a hírek.csillagászat.hu. Ahol viszont van porfelhő, ott nagyobb törmelékeknek is maradnia kellett, sőt, nagy valószínűséggel a nagyobbik kisbolygó túlélte a katasztrófát. Január 11-én meg is került az ütközést elszenvedő aszteroida, amely a porfelhő keleti végétől alig 1500 km-re látszott, és mozgása teljesen összhangban volt a felhő mozgásával. Zdenek Sekanina (Jet Propulsion Laboratory) számításai szerint a kidobódási esemény valamikor 2009 első felében történhetett, és a porfelhőt 1 mm-nél nagyobb szemcsék alkotják.

Február 2-án láttak napvilágot a Hubble Űrtávcső fantasztikus felvételei, melyeken egy teljesen egyedi, X alakú képződmény látszik a porfelhő legsűrűbb részében. Az X szárai mentén csomók sorakoznak, melyek a törmelék nagyobb darabjai is lehetnek. Jól látható a nagyjából 140 méter átmérőjű kisbolygó is, amely talán az ütközést túlélő aszteroida. Az is tisztán látszik, hogy egy vékony anyaghíddal mégis csak kapcsolódik a porfelhőhöz.

Amennyiben az ütközéses elmélet helyes, a találkozásnak 5-6 km/s sebességgel kellett bekövetkezni két olyan kisbolygó között, melyet korábban nem ismertünk. Hogy valóban így történt, azt csak a későbbi megfigyelések, a porfelhő mozgásának és változásának további megfigyelései tudják majd igazolni.